A fél életét az agárdi Sándor Károly Akadémián töltötte Tamási Zsolt, aki most Gyirmóton felügyeli az utánpótlás-csapatokat, és szakmai igazgatóként a felnőtt együttest. Faggattuk klubfilozófiáról, játékstílusról, Csertői Aurélról, és arról, hogy a szemétszállítással és kereskedelemmel foglalkozó tulajdonosok mennyire szólnak bele a munkába. A tréner szerint a 16 csapatos NB I önmagában nem feltétlenül hozza el a Kánaánt az akadémisták számára. Interjú.

– Van-e klubfilozófiája a Gyirmótnak? Mivel szembesül egy játékos, ha ide igazol, mik az általános elvárások vele szemben?

– Jogos és jó kérdés. A gyirmóti foci 30 éve létezik, a jelenlegi tulajdonosok édesapja mentette meg a megszűnéstől. A legalacsonyabb szintről, lépésről lépésre jutott előre a csapat. Ezt azért fontos elmondani, mert a tulajdonosok, az Alcufer cégcsoport tulajdonosai olyan környezetet teremtettek, hogy jogos elvárás volt a csapattól, hogy mindig eggyel feljebb lépjen. Akik hozzánk jönnek, családias, barátságos, nyugodt légkörrel szembesülnek. Ez sikerszomjat ébreszt a játékosokban, a klub dolgozóiban, minden évben új célokat tűzünk ki magunk elé. A másodosztályban például mindig az első osztályt célozza meg a csapat.

– Vagyis mindig felfelé, ez a jelszó?

– Így van, jó a megfogalmazás.

– Van minta, amit követ a klub?

– Nincs, inkább egy sajátos arculatot alakított ki, mely jellemzi a vezetést, a klub felépítését, és ennek szellemében működik minden, immár 30 éve.

– A mostani szezonban négyféle formációban is felállt a csapat: 4-1-4-1-ben, 4-5-1-ben, 4-4-2-ben és 4-3-3-ban is. Van-e bevett játékrendszere, illetve stílusa a Gyirmótnak? Ha nincs, szeretnéd-e, avagy reális-e, hogy legyen?

– Három éve vagyok szakmai igazgató Gyirmóton, a vezetőedző, Csertői Aurél is ekkor érkezett. Az alapfelállásunk a 4-3-3, néhány mérkőzésen játszottunk 4-4-2-ben. Aki ismeri Aurélt, tudja, hogy van egy stabil edzői filozófiája, csapatainak pedig meghatározott a stílusa. Az elmúlt két évtizedben elkezdték keresni a magyar klubok a játékfilozófiájukat, ugyanakkor a magyar fociban a Ferencvárost és az MTK-t leszámítva nehéz régi stílustradíciókról beszélni. A másik fontos dolog, hogy a klub és a vezetőedző stílusa, filozófiája, játékról való elképzelése folyamatosan vegyül egymással.

– Csertői Aurélnak mi a futballfilozófiája?

– Egy szervezett, biztonságos védekezést épít fel, s az ebből indított ellentámadásokkal próbál eredményes lenni.

– Hogy fest a feladatok leosztása a stábban? Te keresel és ajánlasz játékosokat a vezetőedzőnek, Csertői Aurélnak, ő pedig vagy elfogadja vagy nemet mond?

– Szakmai igazgatóként az utánpótláscsapatok munkájának irányítása is hozzám tartozik, így ami az első csapat körüli ügyeket illeti, azokért Aurél felel. Nincs beleszólásom a napi, heti tervekbe, a csapatösszeállításba.

Akkor kezdődik a feladatom, amikor a következő évi keretet ki kell alakítani, de ezt természetesen egyeztetem vele. Előfordul, hogy ő javasol játékost, máskor én, részemről elsődleges, hogy minél több fiatalt tudjunk középtávon beépíteni a csapatba.

A 20 éves Csörgő Viktort és a 19 éves Kovács Dominikot is azért hoztam Gyirmótra fél éve, hogy a közeljövő alapemberei legyenek. Viktor az elmúlt két NB I-es meccsünkön például remekül teljesített beugróként, bizonyította, hogy már most lehet rá számítani.

– Mondhatjuk, hogy te vagy a vezető játékosmegfigyelő? Egyáltalán van scoutja a klubnak?

– Nem vagyok scout, és jelenleg nincs hivatásos megfigyelőnk. Nehézség, hogy ezzel nekem kell foglalkozni úgy, hogy nincs, aki előkészítse az átigazolásokat. Figyelem az U19-es bajnokság, az NB III, az NB II és az NB I mezőnyét egyaránt, és a menedzserek is javasolnak játékosokat. Nem egyszerű így, ebben előre kell lépnie a klubnak.

 – Ez anyagi kérdés?

– Nem, szervezeti. Többször is javasoltam a tulajdonosoknak, hogy ebben változtatnunk kellene, és optimista vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ez megtörténik.

– A feladatok leosztását azért is kérdeztem, mert ott van például Révész Attila, aki Kisvárdán sportigazgatóként – jelenleg ő a vezetőedző is – szinte minden szakmai ügyre rálátást kér, s ezt el is ismeri, szinte kézileg vezérli a klubot. Mennyire érdemes elválasztani a pozíciókat, s az azokkal járó teendőket, kompetenciákat?

– Pozitív, ha szakmai igazgatóként rálátok mindenre, én is megkapok minden szükséges anyagot, napi elemzéseket az edzésekről, a meccsekről. És a véleményemet is elmondom Aurélnak bizonyos helyzetekben. Az viszont nem működhet, hogy beleszólunk egymás dolgába, vagyis túlterpeszkedünk a pozíciónkon. Ami az első csapat ügyeit illeti, az mind az ő asztala.

– Ésszerű büdzsét említettél az egyik interjúban, ezzel a másodosztályban sem volt ott az első két helyen a Gyirmót. Mit jelent ez most, hány csapatot előzhet meg az NB I-ben a klub a költségvetést nézve?

– Nem foglalkozom vele, nem tudom, megelőzünk-e valakit. Azt fenntartom, hogy továbbra is ésszerű a gazdálkodásunk. Egy percig sem voltak anyagi gondjaink, és szerintem nem is lesznek, minden feltétel adott az élvonalbeli futballhoz.

Varga Barnabás a csapat 22 bajnoki góljából tízet szerzett az idei szezonban (Fotó: gyirmotfc.hu)

– Magyarországon talán még mindig nem alapvetés, hogy a tulajdonos ne szóljon bele szakmai ügyekbe. Volt már ez ügyben csörtéd Horváth Ernővel?

– Nem nevezném ezt csörtének. Mivel ő a tulajdonos, és a klubot irányító cég ügyvezetője, tájékoztatom minden lépésről, ami a költségvetést érinti, az igazolásokról, minden egyébről. Átbeszéljük az anyagi kereteket, vagyis hogy milyen erőforrás áll rendelkezésemre egy szezonban. Amikor például feljutottunk az NB I-be, az előző évinél jelentősen kisebb büdzséből tudtam gazdálkodni, de megoldottuk. Olyan soha nem fordult elő, hogy Ernő bármilyen szakmai kérdésbe beleszólt volna, a meccsekről, játékosokról persze szoktunk beszélgetni.

– Horváth Ernő egyébként az a fajta tulajdonos, aki precízen követi is a sportág eseményeit, az első csapat, az utánpótlás ügyeit?

– Ernő ott van az első és a második csapat összes meccsén. Időnként az utánpótlás találkozókon is feltűnik, ismeri a tehetségesebb fiatalokat is. Ő nem futballozott, nem akar beleszólni a szakmai folyamatokba, de természetesen van véleménye, és azt el is mondja.

– Testvérével, tulajdonostársával, Ferenccel édesapjuk iránti tiszteletből is működtetik a klubot. Rajonganak is a fociért?

– Tiszteletből és a foci iránti szeretetből csinálják. Van hat füves pályánk, egy fedett és egy nyitott műfüves pályánk, szóval mindent megadnak a sikeres szerepléshez. Ferinek erős kötődése van a sportághoz, ő az NB II-ben is futballozott. A sport szeretete mindig jelen volt a Horváth családban, de a szociális érzékenység, a társadalmi felelősségvállalás is: Győrben és Győr környékén sok közösségi ügyet támogatnak.

– Evezzünk az utánpótlás felé: ötven százalékban ez teszi ki a munkádat, vagy esetleg még nagyobb arányban?

– Eleve az utánpótláscsapatok szakmai igazgatójaként kerültem Gyirmótra, aztán kiegészültek a feladataim. Év közben a feladatok döntő részét az utánpótlás ügyei teszik ki, az átigazolási időszakban viszont fordul a kocka, nagyjából 80-20 arányban a felnőtt csapattal kell foglalkoznom. Természetesen a segítőim ilyenkor átveszik és elosztják maguk között a munkát.

– Ez nem a Sándor Károly Akadémia, ahonnan az egész országból sereglenek a tehetségek. Honnan jönnek a gyirmóti utánpótlásba a gyerekek?

– Korábban beszéltünk stílusról, arculatról. Az elmúlt 10 évben a gyirmóti utánpótlásnak kialakult egy markáns filozófiája. Nagyon nyitott, befogadó klub vagyunk, amely ott van a B kategóriás nevelőintézmények között. Győr környékéről, a Rábaközből, a Sokoró térségből, itteni falvakból jönnek hozzánk gyerekek. Küldetésünknek tekintjük, hogy alaposan „átvilágítsuk” ezt a régiót, és nálunk tudjanak fejlődni a tehetséges gyerekek. Kifejezett célunk, hogy a következő években egyre több saját nevelésű fiatal játszhasson a felnőtt keretben.

– A rivális térségi akadémiák, például a szombathelyi Illés Akadémia azért próbálja elszipkázni előletek a fiatalokat, nem?

– Mi nem vagyunk számukra rivális akadémia. Győrben és a környéken természetesen a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia az elsőszámú utánpótlás-műhely. Az Illés Akadémia igazolt már tőlünk játékost, de Felcsúton vagy az MTK-nál is játszanak volt gyirmóti fiatalok. Ez természetes dolog, az elit akadémiák folyamatosan figyelik a csapatainkat. Ha bármelyik játékosunk esélyt kap, hogy magasabb szinten folytassa, és ehhez megvan a családi háttér, mindenkit támogatok a váltásban, akkor is, ha mi ezzel elveszítünk egy tehetséget. A fő cél azonban nem változik, minél több fiatalt szeretnénk beépíteni a nagy csapatba. Ennek a programnak a részeként nyolc fiatal labdarúgóval kötöttünk profi szerződést a közelmúltban.

– Látsz rá esélyt, hogy megközelítsétek, sőt egyszer elérjétek egy elit akadémia szintjét?

– A jelenlegi finanszírozási rendszerben ez csupán álom. Az elit akadémiák olyan költségvetéssel rendelkeznek, amit mi nem bírnánk el.

– Több mint tíz évet dolgoztál az agárdi Sándor Károly Akadémián, az ország első elit utánpótlásnevelő műhelyében. Milyen emberi, szakmai értékeket hoztál magaddal onnan?

– Jó kérdés. A két műhelynek teljesen más a felépítése. Amit elhoztam, az a képzésről és a futballról való gondolkodás filozófiája. Ennek alapja, hogy minden gyakorlatot, elméletet játékkal kell megtanítani a kicsiknek.

A fiatal kollégákat is próbálom úgy terelgetni, hogy ez beépüljön a gondolkodásukba. Olyan szürkeállományra van szükség, amely biztosítja a fejlődést.

A másik hozomány pedig az, ami az egész MTK-t jellemezte a Várszegi-érában: minél több fiatalt beépíteni a felnőtt csapatba. A keretünk egyharmada 22 év alatti fiatalokból áll, az NB I-es „fiatal perceket” nézve az MTK mögött talán a második helyen állunk. Egy ideig az elit akadémiákról tudtunk tehetséges fiatalokat hozni, de mára a gyirmóti utánpótlásból is érkeznek az ügyes játékosok.

– Az U17-es csapatotok a kiemelt bajnokságban szerepelt az ősszel az elit akadémiák csapatai ellen. Lesz olyan egyszer Gyirmóton, mint 2008-ban a bajnokságot nyerő MTK-nál, hogy a felnőttcsapat huszonöt fős keretből húsz játékos saját nevelésű?

– Szerintem ez most nem reális.

– Jelenleg hány saját nevelésű fiatal van a felnőtt keretben?

– A huszonöt fős keretben Májer Ádám és Kecskés Barnabás, illetve Szegi Vince saját nevelésű, és Széles Imrét is félig ide lehet sorolni. Ő nem nálunk kezdte a focit, de régóta itt játszik. Közülük Szegi Vince stabil kezdő.

– Csányi Sándor januárban bejelentette, hogy két-három év múlva bővíteni fogják az NB I létszámát. 2015-ig tizenhat csapat játszott a bajnokságban, miért lesz jó, ha újra ennyi lesz?

– Több szakmai érv is szól mellette. Az MLSZ stratégiai célja, hogy ne csak az NB II-ben, de az NB I-ben is sok játéklehetőséghez jussanak az akadémiákon nevelkedett fiatalok. A 12 csapatos bajnokságban, ahonnan ketten kiesnek, és 7-8 csapat mindig a kiesés ellen harcol, az edzők kétszer is meggondolják, mekkora terhet raknak egy fiatalra. Nem biztos, hogy egy fiatal futballista fejlődését szolgálja, hogy minden egyes meccsen hatalmas nyomás alatt kell játszania. A másik, hogy a 12 csapatból 4-5 mindig fővárosi, de olyan nagy futballhagyományokkal rendelkező városok csapatai szorulnak az NB II-be, mint Szombathely, Győr, Pécs vagy Békéscsaba. A 16 csapatos rendszer ezt is orvosolná.

– Ha a 2015 előtti 16 csapatos NB I-ben sem játszatták többet a fiatalokat az edzők, akkor miért lenne ebben változás 2-3 év múlva?

– Ebben nem a létszámbővítés hozhat feltétlenül változást.

– Akkor mi?

– Rettentő összetett a válasz. Indul onnan, hogy milyen gazdasági és társadalmi háttér áll a sportág mögött? Ez hatással van arra, hogy az egyes klubok mennyi energiát fordítanak az utánpótlásnevelésre, milyen minőségű a tehetséggondozás. Van-e egy általános, országos méretű futballkoncepció arról, hogy mennyi játékpercet kapjanak a fiatalok a legjobbak között? Jó példát mutatnak déli szomszédaink, a szerbek és a horvátok.

Ugyancsak érdekes példa a svájci, a belga vagy a skandináv országoké, amelyek erőltették azt, hogy a fiataljaik lehetőleg minél nagyobb számban képezzék magukat Angliában, Olaszországban, Németországban.

Az alapot mindehhez persze a szakmai munka minősége adja, a tömegesítés, a megfelelő kiválasztás, a magas színvonalú képzés az utánpótlásban. Magyarul olyan karakterű játékosok nevelése, akik képesek kivívni és megvédeni a helyüket az első csapatban. Ehhez persze biztosítanunk kell a fiatalok ideális átmenetét a felnőtt futballba.

– A témáról egy külön interjút is készíthetnénk, talán el is készítjük. A végén mesélj a jövődről! Idén lejár a 3 éves szerződésed, a bajnoki végeredmény tükrében dől el, hogy folytatod-e szakmai igazgatóként?

– Még nem beszéltem a folytatásról a tulajdonosokkal, van most ennél sokkal fontosabb dolgunk. Nem a bajnoki szereplés függvénye a hosszabbítás. Ha elégedettek a munkámmal, kínálnak új szerződést, ha elégedetlenek, akkor nem.

Forrás: bunteto.com

http://bunteto.com/interju/az-elit-akademiak-budzsejet-mi-nem-birnank-el-interju-tamasi-zsolttal/