Hudák Dávid: Szeretnék újra a régi lenni

       Azt gondolná az ember, hogy nincs annál szörnyűbb érzés egy sportoló életében, mint amikor egy sérülés, vagy betegség az egész további pályafutását veszélybe sodorja. Pedig van, hiszen a foglalkozásán felül természetesen ő is ember, így lehetnek az ő életében is olyan adandó problémák, amelyek felülírják a sporttal kapcsolatos gondokat. Amikor a győzelmet nem pontokban és gólokban mérik, a csatát nem a pályán, a zöld gyepen kell megvívni, és nincsenek nézők. Ehhez hasonlítható lelki traumás időszakon ment keresztül a közelmúltban játékosunk Hudák Dávid is, akiért a gyirmóti szimpatizánsok csendben, a háttérben, de sokkal erősebben szorítottak, mint a futballmeccseken. Az emberi kitartás, az életösztön sok mindent legyőz, így mint esetében is, a végső siker legtöbbször az egészséges életet jelenti.

– Még a 2020-21-es másodosztályú szezon végén kezdődött az egész kálváriám – kezdte bevezetőjében rutinos középső védőnk Hudák Dávid. Ekkor a Szegeden játszott bajnokin kificamodott a vállam, de összeszorított fogakkal végigjátszottam a hátralévő meccseket is, utána azonban elkerülhetetlen volt a műtét. Az utolsó meccset május közepén játszottan az ETO ellen vasárnap, utána szerdán jött a beavatkozás. A műtétet követő két hét elteltével izomrángások kezdtek kialakulni a lábaimban, elkezdtek gyengülni az izmaim, ami után elmentem orvosi kivizsgálásra. Győrben azt mondták, hogy semmi bajom nincs, néhány nap és el fog múlni. Túl voltam a feji, majd derék tájékon végzett MRI, és a vérvizsgálatokon is, de az itteni orvosok nem találtak semmi problémát. Én azonban biztos voltam benne, hogy van valami baj, hiszen csak fokozódott a fájdalom és a zsibbadás, főleg a bal lábamban. Ezt követően felkerestem Budapesten az un. ritka betegségek klinikáját, ahol az ilyenkor alkalmazott ENG/EMG vizsgálatok során különböző tűket szúrtak az izomzatomba, ami alapján azt vizsgálják, hogy az ember agya hogyan adja le a jeleket, hogyan mozgatja a testrészeket, a végtagokat. Ott azt mondták, hogy a bal vállamból kiindulva kialakultak un. axonvesztések, ami azt jelenti, hogy az agyam nem küld megfelelő jelet kifelé a testrészeim felé. Kikapcsolta az egész bal lábamat, ami abban nyilvánult meg, hogy séta közben egyszerűen leállt a mozgásom és nem tudtam lépni. Drasztikus és egyben félelmetes pillanatok, időszakok voltak. Ez augusztus végén, szeptember elején történt, ami után azt mondták, lehetséges, hogy szervezetemet megtámadta az Amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) nevű gyógyíthatatlan, végzetes betegség, ami az emberi izmok fokozott sorvadását okozza. Csak, hogy mindenki tudja, ez azt jelenti, hogy először a kisebb mozgásokért felelős izmok, majd egyre jelentősebb funkciókat ellátó izomcsoportok esnek ennek áldozatául, míg végül a beteg magatehetetlenné válik, ilyen volt pl. Stephen Hawking angol elméleti fizikus esete is. Végzetes betegség, amire nem találtak még fel semmilyen gyógyszert, maximum 5 évig lehet vele élni. Eleinte én is erre gyanakodtam, a fővárosi vizsgálatok is erre utaltak. Ezt követően bele vetettem magam az interneten található anyagokba, ahol találtam olyan cikket, amiben azt írták, hogy a kullancscsípés okozta lyme kórnak is van olyan fajtája, ami hasonló tüneteket idéz elő, majd elutaztam Pozsonyba egy klinikára, ahol egy Németországból származó speciális tesztet végeztek rajtam, ami pozitív eredménnyel zárult, tehát kiderült, hogy lyme kórban szenvedek. Ennek vannak különböző fajtái, mint pl., ami hasmenéssel és magas lázzal jár, nekem ilyen tüneteim nem voltak. Esetemben az un neuro lime kór alakult ki, ami az agyat támadja meg. Ez a végső diagnózis egy kissé megnyugtatóbb volt, mint a korábbi, főleg akkor, amikor elkezdtek gyógyítani egy bizonyos antibiotikummal, és ezt követően javult az állapotom. Egyébként az is érdekes, hogy utoljára 18 éves koromban volt kullancscsípésem, azóta nem tapasztaltam magamon ilyet, viszont az orvosok azt mondták, elképzelhető, hogy az akkori megfertőződés a vállműtétemet követően a legyengült szervezetemben most tört elő.

       Az ilyen lelki traumával is járó élethelyzetben a nyitott és támaszt adó kommunikáció nagy érzékenységet kíván. Egy életveszélyes betegségen átmenő ember gyakran félelmet, dühöt, önsajnálatot és a teste feletti uralom elvesztése miatt érzett csalódást él át. A szüleid, a családod tagjai, hozzátartozók miben tudtak segíteni ebben az embert próbáló nehéz időszakban?

– Az ember ilyen esetekben szembesül igazán, hogy ki az, aki mellette áll, hiszen mind a családom tagjainak, mind a klub vezetőinek, de főleg Kerekes Krisztiánnak – aki minden nap irányította a fizikai felkészítésemet és lelki támaszt nyújtott – csak köszönettel tartozom, hogy teljes mértékben segítették felépülésemet. Egy bizonyos szempontból azonban nagyon tanulságos ez a kérdés – a hozzám közel állók tudják, miért mondom ezt – de ezt itt le is akarom zárni. A gyirmóti sportcsalád is egy emberként szorított nekem, a klubvezetés kiállt mellettem. A betegségemet követően egy ideig kaptam a rendes fizetésemet, utána novembertől visszakerültem amatőr státuszba, napjainkban azonban újra rendeződni látszik ez a kérdés is.

Gondolom egy ilyen komoly betegséggel járó fizikai és lelki trauma után igazi megnyugvást adhat egy sportolónak a visszatérés, ami először az NBIII-as csapatunk tagjaként adatott meg számodra!

– Nagyon jó érzés volt újra pályára lépni, április végén a Komárom elleni 4-1-es meccsen térhettem vissza az NBIII-as csapatunk mezében, ekkor egy órát voltam a pályán, utána már hat meccsen végig játszottam

Mostanra tünetmentes az egészségi állapotod, ami azt is jelenti, hogy teljes értékű edzésmunka mellett egyre több szerephez juthatsz első csapatunk mérkőzésein.

– Sok volt a kihagyásom, ezért türelmesen kell viselnem a visszatérésemmel kapcsolatos kérdést. Szeretnék minél előbb a régi formámban futballozni, de még mindig nem vagyok száz százalékban egészséges. Ez változó érzés, vannak jobb, vannak rosszabb hetek, napok, ami már nem a fájdalomban, inkább a fáradékonyságomban nyilvánul meg. Ez egy olyan baktérium, amit nagyon nehéz kiölni a szervezetből, van, amikor ez a folyamat a kezelésekkel is eltart egy évig. Minden hónapban járok vizsgálatra, remélem már nem tér vissza az a szörnyű időszak.

Kanyarodjunk el egy kicsit az eredeti témánktól, hiszen mégis csak a szlovák utánpótlás válogatottakat, valamint az ottani és a magyar első osztályt is megjárt tapasztalt, rutinos labdarúgó vagy. Szerepeltél neves klubokban, minta a szomszédos Slovan Bratislava, a Dunaszerdahelyi AC., az ismét élvonalbeli Skalica, itthon pedig az Újpest, a Mezőkövesd után 2019-től játszol Gyirmóton. Milyennek ítéled meg a jelenlegi, újjá formálódó csapatot, sikerülhet-e az ismételt, jelen esetben azonnali feljutás az élvonalba?

– Szerencsére a klubvezetésnek a kiesés ellenére sikerült együtt tartani a feljutó csapatunk magját, akikhez kellő ambícióval rendelkező fiatal játékosok csatlakoztak. Látom az edzéseken is az elszántságot a társaimon, a rutinos labdarúgók tökéletes elegyet alkotnak az újonnan érkezőkkel. Nem szeretnék jósolgatni, de az biztos, hogy mindent el fogunk követni, hogy jövőre ismét a legjobbak között szerepelhessünk.