Most, hogy a válogatott mérkőzések miatt átmenetileg szünetel Magyarországon az első- és másodosztályú labdarúgó-bajnokság, van alkalmunk arra, hogy szétnézzünk a Merkantil Bank Ligában. Meglepetések bőven akadtak – miként edzőváltások is – a tabellát egy harmadosztályból felkerülő újonc vezeti, a sereghajtó pedig az egyik élvonalból kiesett együttes.
Egészen biztos, hogy alig akad ember az országban, aki helyesen megtippelte volna a szezon előtt, hogy melyik csapat fog a tabella élén állni szeptember elején. A Waltner Róbert által irányított Szentlőrinc, amely az előző idényt az NB III-ban töltötte, imponáló teljesítménnyel kezdte a bajnokságot, pedig ennek nem sok előjele volt, miután hatalmas fluktuáció volt a nyáron a csapat keretében. Másfél csapatnyi érkező (18 játékos) mellett hasonló számú távozó is volt, de a vezetők ebben látták a kiesés elkerüléséhez vezető utat. Néhányan élvonalbeli tapasztalattal is bírnak, de jobbára lemondtak róluk a magasabb osztályban, így tele vannak bizonyítási vággyal, mint például a Zalaegerszegen évekig jegelt kapus Gyurján Márton, aki Szentlőrincen parádésan véd, de Nagy Richárd, Bőle Lukács és Tóth-Gábor Kristóf számára sem ismeretlen az élvonal légköre. Eddig hat kör után négy győzelem és két döntetlen a csapat mérlege, a legutóbbi mérkőzésen pedig úgy verték 2–0-ra a jó erőkből álló Gyirmótot, hogy már a nyolcadik percben (!) emberhátrányba kerültek. Nagyon szépen összeálltak tehát a baranyaiak, akiknek talán rosszul is jött a szünet, ami után a másik meglepetéscsapathoz, a tabellán közvetlenül mögöttük álló Kazincbarcikához látogatnak.
A nyáron kinevezett Erős Gábor szintén káprázatos eredményeket szállít a borsodi klubbal, különösen idegenben. Kétgólos előnyre tettek szert Angyalföldön a Vasas vendégeként, és noha azt a meccset még nem tudták megnyerni (2–2), Budafokon 5–0-ra, Tatabányán pedig 7–0-ra győztek. 18 szerzett góljuk magasan a legtöbb, és festhetne még jobban a mérlegük, de korábbi mesterük, Csábi József legyőzte őket a BVSC-vel.
Kazincbarcikán úgy fest, minden összeállt, különösen a középpályássor, amelyben Varga József mellé sikerült megszerezni két korábbi debreceni csapattársát, Bódi Ádámot és a főként inkább a Kisvárdával azonosítható Lucas Marcolinit. Nekik ez jutalomjáték, hiszen valószínűleg mindketten (sőt, mindhárman) a pályafutásuk végéhez közelednek, emiatt nincs rajtuk teher, a rutinjuk és az örömjátékuk rengeteget ér. De nem csak az „öregekről” érdemes beszélni, hiszen Debreceni Ákos személyében az U21-es válogatottnak is ad játékost az együttes, valamint öt gólnál jár a csatár, Pethő Bence. Ezzel együtt ahogyan a Szentlőrinc, úgy a Kazincbarcika szereplése is egyelőre álomszerű, nem valószínű, hogy a végelszámolásnál is ott lesznek a feljutóhelyekért folytatott versenyben, de a bajnokságnak mindenképp jót tenne, ha minél tovább kitartana a jó formájuk.
A legtöbb beszédtémát alighanem a Vasas szolgáltatta mostanában, hiszen a nem kifejezetten rossz eredmények – inkább a játék akadozott – ellenére nemrég megváltak Gera Zoltántól, akinek így meglehetősen karcsúra sikerült első klubedzői feladata. A helyére érkezett Pintér Attila szintén felkavarta az állóvizet, hiszen ahol ő jár, ott mindig nagyobb az odafigyelés. A kinevezésével egy majdnem 20 éves történet ért körbe, ugyanis a korábbi szövetségi kapitány 2006 tavaszán az NB I-ből – a pályán – kiesett a csapattal, most pedig a másodosztályból kellene felvinnie úgy, ahogyan azt már két csapattal (Mezőkövesd, Puskás Akadémia) korábban megtette. Noha kicsit beragadt a rajtnál, még mindig a Vasas tűnik a bajnoki cím legnagyobb várományosának, igaz, ehhez kiegyensúlyozottabb teljesítményre és markánsabb játékra lesz szükség. A piros-kékek a riválisok közül már legyőzték a Kisvárdát (3–1) és ikszeltek a Kazincbarcikával (2–2), de vendégül látják még ősszel a Szentlőrincet és találkoznak a Honvéddal is.
A Vasashoz és a Kazincbarcikához hasonlóan tíz-tíz ponttal áll a tabellán a Gyirmót FC és a BVSC is, ám míg az előbbi három győzelmet követően folyamatosan esik vissza az utóbbi hetekben, addig a zuglóiak a mezőny egyetlen veretlen csapata a listavezető Szentlőrinc mellett. Igaz, a két győzelem mellett négy találkozón is be kellett érnie a döntetlennel, de ettől még megsüvegelendő az a stabilitás, ami Csábi Józseffel megérkezett a csapathoz. Az előző idényben épp csak sikerült megragadni a másodosztályban, most nyugodtabb tavaszra vágynak a Szőnyi úton, és ennek érdekében mindent meg is tesznek.
Gyirmóton talán jókor jött a szünet, ha sikerül rendet tenni és visszatalálni a győzelmek útjára, talán számolhatunk a csapattal a bajnokság későbbi szakaszában is. Ebben nagy segítségé lehet egy korábbi ötszörös válogatott támadó, Ugrai Roland, aki eddig négy gólt szerzett és a jelek szerint ismét élvezi a focit.
A Kisvárda sincs még semmiről lemaradva, noha a megszerezhető 18 pontnak éppen a felét tudta csak begyűjteni, miután eddigi hat meccséből hármat megnyert, hármat elveszített. Az első két mérkőzésen elszenvedett vereségek (Vasas 1–3, Budafok 1–2) Feczkó Tamás állásába kerültek, azóta Révész Attila amolyan átmeneti (?) megoldásként segíti a megmaradt edzői stábot, a hosszú távra szóló utód megtalálásáig. A hangzatos nyilatkozatairól ismert sportvezető természetesen nem hazudtolta meg magát, és az Ajka ellen elveszített mérkőzés után arról beszélt, hogy néhány játékosánál a masszőr is többet futott, illetve tud olyan labdarúgóról, aki szándékosan szabotálja a csapat előrejutását és a társait is erre buzdítja. Nos, ezek után a januárban érkezett Bernardo Matic kikerült az első csapatból, majd nemsokára a szerződését is felbontották, így nem nehéz kitalálni, hogy ki lehetett a renitens. A Kisvárda egyébként a „győri” utat választotta, azaz nem vált meg a légiósaitól, kvázi mindent egy lapra tett fel az azonnali visszajutásért. Jasmin Mesanovic mellett megtartotta a montenegrói válogatottba így is meghívott Driton Camajt, sőt, néhány magyar játékos mellett még bővítette is a légióskontingensét. A nyár talán legjobb kisvárdai igazolása egyelőre Molnár Gábor, akinek a játékán sok múlhat, akár a szabolcsiak feljutása is.
A klasszikus értelemben vett középmezőnyt tagja pillanatnyilag a Kozármisleny és a Szeged, de ezzel talán csak az előbbinél elégedettek. Pinezits Máté érkezésével új korszak kezdődött a baranyaiaknál, akik hozzák a korábban látott szimpatikus focit, a Vasast például kimondottan közönségszórakoztató mérkőzésen tudták felülmúlni 4–2-re. A győzelemből kulcsszerepet vállalt a három gólig jutó Kirchner Krisztián, akinek ezen a nyáron nem jött össze az élvonalbeli szerződés, holott egy ideig a Kecskemét érdeklődéséről lehetett hallani, de ha már maradt, megpróbálhatja megvédeni a gólkirályi címét.
Szegeden ezzel ellentétben lehet némi hiányérzet a csapat szereplésével kapcsolatban, mert bár jól igazoltak és még a kispadra is sikerült egy tapasztalt edzőt megnyerni Michael Boris személyében, néhány pont benne maradt az együttesben. Két győzelem mellett háromszor is ikszeltek a kék-feketék, de ha tartósan az élmezőnnyel kívánnak repeszteni, meg kell nyerniük az olyan meccseiket, mint például a hazai, Csákvár elleni (2–2). Tartásuk mindenesetre van, hiszen nem mindennapi győzelmet arattak Mezőkövesden, miután a 85. perc kezdetén még hátrányban voltak, így nem szabad őket végérvényesen kiírni a feljutásra esélyes csapatok csoportjából.
A nagyon sűrű mezőnyben pillanatnyilag az alsóház élén, vagyis a kilencedik helyen a Csákvár áll, amelynek legfőbb célja idén is a bennmaradás a Puskás Akadémián képzett fiatalok versenyeztetése mellett. Tökéletes középcsapat, két győzelme van két vereség mellett, nyolc gólt szerzett és nyolcat kapott. Ez valószínűleg az idény folytatásában is így lesz, de a célt így is teljesítheti.
Budafokon is kalandosan indult a szezon, hiszen előbb 3–3-at játszottak a Honvéddal, majd idegenben legyőzték a Kisvárdát, de ezután jött egy hajrágóllal elbukott hazai meccs az esélyesebb Vasassal szemben, majd egy mélyütés a Kazincbarcika elleni 0–5 formájában. Utóbbi Dajka László állásába került, noha elképzelhető, hogy a vezetőség kitartott volna a tapasztalt tréner mellett, ő maga gyakorlatilag már a mérkőzést követő sajtótájékoztatón bejelentette a lemondását. Utóda átmenetileg Nikházi Márk, aki két meccsen szerzett négy pontjával egy kicsit máris gatyába rázta az együttest, de egyelőre nagy kérdés, hogy meddig maradhat a szakmai munka felelőse. A biztos bennmaradás meglehet, sokkal feljebb azonban nem érdemes tekintgetniük.
Kispesten szeretnének feljebb tekintgetni, de nekik is felesleges. A cél a túlélés, amit nem könnyű leírni, de biztosan nehezebb a szurkolóiknak megemészteniük. A legnagyobb történés a klub háza táján, hogy hosszú huzavona végén hivatalossá vált a rég óhajtott tulajdonosváltás, ám Leisztinger Tamás érkezésével egyelőre nem az aranykapu nyílt meg, „csak” a biztonságos építkezés alapjai valósultak meg. A korábbi diósgyőri tulaj szerepvállalásával szinte egy időben vette a kalapját Csertői Aurél, az ő helyét pedig Laczkó Zsolt vette át, aki emellett megtarthatta helyét a válogatottnál Marco Rossi segítőjeként is. Az átigazolási időszak végén távozott a csapat egyik, ha nem a legnagyobb értéke, Kerezsi Zalán, akit a Puskás Akadémia vett kölcsön, de érkezett például a tízszeres válogatott, ám hosszú ideje tétmeccset nem játszó Hangya Szilveszter. Rajta kívül ezen a nyáron Kispestre igazolt még Bévárdi Zsombor, Sigér Ákos, Branko Pauljevics, Csilus Tamás, Medgyes Zoltán és Farkas Balázs is, de nem állíthatjuk, hogy ezek azok a nevek, akikkel a csapat célba vehetné az első osztályt. Egyébként pillanatnyilag csak három pontra vannak a második, feljutást érő helytől (miként amúgy a kiesést jelentő pozícióktól is), de a valóságban ennél sokkal messzebb vannak attól, hogy a feljutásra aspirálhassanak. Mindenesetre van egy hároméves tervük a vezetőknek, meglátjuk, hogy lesz-e módjuk megvalósítani.
Valószínűleg Ajkán is többre számítottak az eddig megszerzett hét pontnál, főleg azok után, hogy Schindler Szabolcs tavasszal szinte csodát tett a zöld-fehéreknél és majdnem reménytelen helyzetből masszív középcsapattá emelte őket. Az akkor látott forma és egység pillanatnyilag messze van, bár nem sokon múlt, hogy legutóbb bravúrpontot csenjenek az Illovszky Rudolf Stadionból, végül be kellett érniük a szimpatikus vesztes szerepével (2–3). A kétarcúságukra jellemző, hogy legyőzték a Kisvárdát (3–1) és a Honvédot (2–1) is, de nagyon megverte őket az újonc Békéscsaba (0–3). A bennmaradásnál többre kár gondolniuk ebben a szezonban.
Egy fordulóval ezelőtt talán egészen más hangulatú bekezdést kap az újonc Tatabánya, amely a mezőny legfiatalabb vezetőedzőjével (a 31 éves Gyürki Gergellyel) próbál visszakapaszkodni a magyar futball térképére. Ennek érdekében sikerült nagy tapasztalattal bíró NB I-es veteránokat (Jelena Richárd, Bertus Lajos, Vida Kristopher, Vass Patrik) és jelenlegi U21-es válogatott ígéretet (Eördögh András) is szerződtetniük, ráadásul kezdetben úgy tűnt, megugorhatják a szintlépés okozta akadályokat. Bravúros győzelemmel indítottak odahaza a Szeged ellen, majd két szoros vereség következett a Honvéd és a Kisvárda ellen (mindkétszer 0–1), hogy aztán meglepetésre idegenben verjék a Vasast (1–0). Ugyan a Budafok is elvitte a pontokat Tatabányáról, a legnagyobb pofont mégis a legutóbbi mérkőzésen szenvedték el, amikor a Kazincbarcika – nem kívánt – bányásznapi tűzijátékot rendezett, hetet gurított a Grosics Gyula Stadionban. Ha a csapat képes felállni ebből a borzasztó kiütésből, akkor minden esélye megvan arra, hogy a biztos bennmaradást abszolválja, ugyanis a kerete és az addig látott játéka erre minden körülmények között alkalmassá teszi.
Egy másik újonc, a Békéscsaba is a bennmaradás reményében lép pályára hétről hétre, egyelőre váltakozó sikerességgel. Csató Sándor tanítványai, mint fentebb írtuk, imponáló magabiztossággal múlták felül az Ajkát, de ezen kívül nincs győzelmük, viszont a további öt meccsből csak kettőt veszítettek el. Sokat elmond a csapatról, hogy a 14. hely és az egy győzelem ellenére pozitív a gólkülönbsége (7–6), ami azt mutatja, hogy tönkre azért senki sem veri a lila-fehéreket. Az elkövetkező hetek azonban nem tűnnek egyszerűnek: utaznak Gyirmótra, majd szinte az összes felsőházi csapattal összecsapnak. Szentlőrinc, Kazincbarcika, Honvéd, Kisvárda, Vasas – ez a program november közepéig és már most elmondhatjuk, hogy egyik meccsen sem fogja őket agyonnyomni az esélyesség terhe.
A vonal alatt kisebb meglepetésre a Soroksár áll, amely egyelőre nehezebben vette fel az új idény ritmusát. A csapat a négy mérkőzéséből hármat is csak egy góllal veszített el, egyedül a Szentlőrinc gyűrte le magabiztosan (3–1) és legutóbb Kisvárdán csak a hosszabbításban kapott gól miatt szenvedett vereséget. A csapatban lévő potenciálról árulkodik a Honvéd magabiztos, 3–1-es legyőzése és ha másban nem is, Lipcsei Péter tapasztalatában azért bőven lehet bízni, hogy képes lesz magabiztosan benntartani az együttest. Apropó Lipcsei, a következő játéknapon, szeptember 22-én épp a Vasast fogadják, így szembenézhet korábbi edzőjével, akivel 2004-ben bajnokok lettek az NB I-ben.
A sor végén – és a tabella alján – a Mezőkövesdet találjuk, ahol elképesztően meredek pályán történik a zuhanás, nagyjából a 2024-es év egészében. Az NB I-től időnként méltatlan játékkal búcsúzó borsodi fürdőváros csapata az osztályváltást követően szinte teljesen kicserélte a keretét, amely eddig csak időszakosan tudta igazolni, hogy megüti a másodosztály szintjét. A költségcsökkentés egyik fokmérője az volt, hogy a megüresedett kispadra házon belülről találtak megoldást, de Tóth Mihály hat meccs után távozott, miután finoman szólva sem sikerült jól a rajt. A legfrissebb hírek szerint akár a Honvédtól távozó Csertői Aurél is követheti, de akárki is folytatja, nem lesz egyszerű dolga. Jobbára volt NB II-es, vagy még alacsonyabb szintről érkező labdarúgókkal töltötték fel a keretet és most nekik kellene megragadniuk abban az osztályban, amelyben eddig ők is kevesek voltak. A tapasztalatot néhány huzamosabb ideje ott futballozó játékos adhatja meg, így Cseri Tamás, Kállai Kevin vagy Kojnok Zsolt, de a tabella nem hazudik: a hat mérkőzésen elszenvedett négy vereség pontosan rámutat, hogy kínkeserves idény vár a Zsóryra.
Forrás: www.bunteto.com