Legendás vezetőnktől búcsúzunk

                   

Sajog a szívem, miközben keresem a szavakat, hiszen olyan személlyel lett szegényebb a gyirmóti sporttársadalom, akinek neve szinte összeforrt egyesületünkkel. Bármely fórumon együtt kellett említeni őt a Gyirmót SE-vel, vagy Gyirmót FC Győrrel, hiszen 1993-as újjáalakulásunk óta része volt mindennapjainknak. Ez idő alatt az elnöki titulustól a létesítmény vezetőig, több pozíciót is betöltött, s éltük elválaszthatatlan életünket, hiszen Galambos István, mindenki Pista Bácsija és szeretett egyesülete a városi osztályból indulva együtt értek el legendás kupa, vagy bajnoki sikereket, esetleg kudarcokat, ugyanis ő is tudta, hogy a sportban a győztesek mellett vannak legyőzöttek is. A halála előtti napokban még azt mondta, „hidd el meggyógyulok én is, a csapat is feltámad, kikecmereg ebből a történelmi mélypontból és újra célba vesszük az NBI-et!” Reméljük utóbbiban igaza lesz, de ezt ő már sajnos nem élheti meg, a saját csatájában legyőzőre talált.

Pedig tavaly augusztus 9-én még őt ünnepelhettük, ugyanis ekkor töltötte be nyolcvanadik életévét, egy igazi emberöltő időszakot. Mostani gyászunk előtt ünnepi pillanat volt ez, ugyanis Galambos István, Pista bácsi fiatalon játékosként, az elmúlt három évtizedben viszont több, különböző pozíciót is kitűnően ellátva sportvezetőként segítette egyesületünk fejlődését, így kijelenthető, hogy elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy napjainkban idáig jutottunk.

Vele kapcsolatban mindenképpen visszatekintéssel kell kezdenünk és érdemes is megemlítenünk, hogy a gyirmóti labdarúgás múltja egészen 1919-ig vezethető vissza, amikorra az első sportegyesület megalakulása datálható, de sajnos ebből az időből kevés emlékünk van, hiszen a korszak akkori labdarúgói sajnos már nincsenek közöttünk. Annyit azonban tudunk, hogy sok éven keresztül szerepelt a gárda a körzeti bajnokságokban, általában a közép mezőnyben.

Különleges történettel indult később az újkori három évtized, ugyanis akkoriban még a pálya léte is veszélyben forgott, sportszerető emberek összefogásával azonban sikerült megmenteni. Az 1992-es év decembere mélyen beírta magát sportegyesületünk élettörténetébe, ugyanis ekkorra datálható az az esemény, amely példamutató összefogás eredményeként elindította klubunkat ezen a néha kudarcokkal, de legtöbbször azért sikerekkel kikövezett úton. Pista bácsi megharcolt a futballpálya megmentésért is ugyan is 1993 március 25-én tartott közgyűlésen, mint sportköri elnök állt a pálya megmentése mellé. Akkoriban majdnem két évtized után alakult újjá a sportkör, a helyi részönkormányzat azonban építési telkeket szánt a még meglévő pálya helyére.

A baráti kör az 1270 lakosú településen 426 aláírást gyűjtött össze a pálya megmentése mellett, s végül 725-en támogatták a sportegyesület újjáalakulását és a futballpálya megmentését, ezzel is alátámasztva, hogy igenis van létjogosultsága a helyi labdarúgásnak. A részönkormányzat a helybeliek nyomására megadásra kényszerült. A sportkör tagjai bekerítették a pályát, a régi öltöző romjain újat hoztak létre és a labdarúgócsapat elindulhatott a legalacsonyabb osztályú bajnokságban. Az ő hathatós tevékenységének is köszönhetően az egykori körzeti csoportokból indulva, sikert-sikerre halmozva sorra nyerte a mérkőzéseket és gyűjtötte a bajnoki címeket az akkori együttes, hogy aztán a megyei bajnokságokon, a Szabad-Föld Kupa győzelmen keresztül napjainkban a korábbi másodosztályú bajnoki cím, majd immár másodszor az élvonalba jutás is megvalósulhasson!

Galambos István nélkül már soha nem lesz a Gyirmót az az egyesület, amely az újjáalakulás óta egészen az élvonalig küzdötte magát!

„Minden ünnep oly üres, ha nincsenek már velünk azok, akiket nagyon szerettünk, hiszen nélkülük más értelmet nyert az életünk.

Nincs nap, hogy ne érezné őket a lelkünk, és ne vágyódna utánuk szívünk, nagyon hiányoznak ők nekünk, de velük van a szeretetünk, mi pedig szeretettel emlékezünk!”

Csak a hála és a köszönet szavaival búcsúzunk legendás sportvezetőnktől, akinek neve az eredményeken felül megannyi történettel, anekdotával is összeforrt, s ami szinte egy külön kötetet érdemelne.

Reményünket fejezzük ki, hogy a korábban búcsúzó legendákkal karöltve, fentről tovább szurkol majd szeretett sárga-kék csapatának, a gólyásoknak!

Nyugodj békében Pista Bácsi!

Emlékedet megőrizzük!