A szebb napokat is megélt dunaújvárosi stadionban családias volt a környezet, és elvétve lehetett hallani a régi nagy szlogent, az „Újváros, Újváros” bekiabálást. A nagy Dunaferr árnyékában most a Pálhalma játszik itt, egyelõre kevés eredménnyel. A csapat három mérkõzés után nyeretlen, sõt még gólt sem tudott rúgni az újonc gárda.

Van ennél nagyobb országos kettes, mint a Gyirmót dunaújvárosi vendégjátéka? Aligha… Ha aztán az eredményre pillant az ember, akkor a válasz: Ugye megmondtuk. Sima gyirmóti siker, magabiztos 3 pont.

Igen ám, de álljunk meg egy szóra!

Lehetett volna ez sokkal simább, sokkal magabiztosabb, akár nagyobb arányú is, ha a két csapat hátterét, játékosállományát, lehetõségeit nézzük.
De nem így lett.

Annak ellenére, hogy a mester Soós Imre azt kérte az öltözõben, hogy mihamarabb döntsük el a mérkõzést, hogy ne tudjon beállni védekezni a hazai csapat, nem helyeztük nagy nyomás alá a hazai kaput. Sõt ha a 6.p.-ben Nagy Dániel jobban céloz, akár az elsõ bajnoki góljának is örülhetett volna a Pálhalma.

Helyzetre helyzettel válaszoltunk, Varga Laci szépen ment el a bal oldalon, hatalmas lövése azonban centikkel fölé ment. Ha bemegy, akkor vélhetõen már a 15.p.-ben vezetést szerzünk.

Ez után jött a darálás, jó indulattal közepes tempójú mérkõzés, sok hibával, kevés helyzettel.

Majd a 30.p.-ben olyan szituáció következett, amire még nem volt példa Gyirmóton! Egy fiatal játékos – nevezetesen Lázár Patrik – gólt szerzett, és ezzel megszereztük a vezetést.

Patrik saját nevelésû játékos, a tavalyi 10 percet leszámítva még nem játszott az NB II-ben, így gyakorlatilag az elsõ NB II-es mérkõzésén góllal debütált, amihez szívbõl gratulálunk! Külön öröm, hogy a héten ez már a második szögletbõl elért találatunk volt – szerdán Domanyik Szilárd fejlet gólt szögletbõl a Honvédnak – ami mostanában nem volt jellemzõ ránk. Fejlõdünk tehát, de azért a munkának még koránt sincs vége.

A második félidõben talán mert enyhült a meleg, vagy mert a hazaiak elfáradtak, többet támadtunk, és több helyzetünk is volt. Elõbb Csopaki majd Tóth Norbert is gólt szerezhetett volna, de nagy helyzetben vagy a hazai kapus mentett, vagy kimaradt a lehetõség. Csakúgy, mint Csopaki 11-ese, amit Homonyik harcolt ki szépen, de csatárunk kihagyta ezt a lehetõséget is. Ekkor talán vérszemet kaphatott volna a hazai csapat, de Csopaki 2 perc múlva akcióból már nem hibázott, és megszerezte a 2. Gólunkat, amivel elindított egy sorozatot, és így 13 perc alatt 3 gólt rúgva 4 lett a vége.

Az eredménnyel igen, de a mutatott játékkal azonban nem lehetünk elégedettek! Talán játékosaink tudat alatt is elkönyvelték, hogy itt ma megvan a 3 pont, és csak annyit adtak ki magukból, amire erre elegendõ volt. Csakhogy a foci nem így mûködik! Mindig, minden mérkõzésen a maximumot kell nyújtani, aztán az ellenfél, a körülmények és a szerencse eldönti, hogy ez mire elég! Az ellenfelet nem lebecsülve szombaton osztálykülönbség volt a két csapat között, aminek a gólarányban is meg kellett volna mutatkoznia. És ami szombaton elég volt, az a jövõ héten biztosan nem!

Szerdán és szombaton is NB I-es ellenfelekkel játszunk, ahol egy-két lehetõségünk lesz, amit könyörtelenül be kell rúgni, ki kell használni, mert nem lesz több! Nem szabad félvállról venni a mérkõzéseket, mert az megbosszulja magát! Tovább kell dolgozni a sikerért, és összeszorított foggal kell küzdeni minden ellenfelünkkel szemben azért, hogy meg tudjuk nyerni a mérkõzéseket! Hibázásra nincs lehetõség!

Most szusszanjunk egy fél napot, majd készüljünk a szerdai, és ami nagyon fontos a szombati összecsapásokra! Dolgozni, dolgozni, dogozni, és meg lesz a siker!

HAJRÁ GYIRMÓT!