Király Patrik. Ha ezt a nevet két hete hallja egy Vidi-szurkoló, akkor valószínûleg nem nagyon tudott volna vele mit kezdeni. Az MTK és a Gyirmót elleni Ligakupa-meccs után már ismerõsen csengett ez a név néhány drukkernek, de az igazi áttörést a pénteki Tatabánya elleni meccs jelentette, hiszen élete elsõ NB II-es mérkõzésén olyan gólt lõtt, amilyet Vidi-mezben eddig csak Dvéri Zsolttól láthattunk. A helyzetfelismerés, a kivitelezés egyszerre volt profi és vagány. (A szenzációs gól 0:51-nél)
Ismerkedjünk meg jobban Király Patrikkal, aki 1993. május 27-én, Szentesen született.
– Hány éves korodban és hol kezdtél el focizni?
– Körülbelül 5 éves lehettem, amikor elkezdtem megismerkedni a labdarúgás alapjaival, méghozzá Kunszentmártonon, ahol most is lakom. Édesapám volt az edzõm a helyi csapatban, nagyon sokat köszönhetek neki, sõt a mai napig rendszeresen meghallgatom a véleményét.
– Mikor és hogy kerültél Felcsútra, a Puskás Akadémiára?
– Négy évig fociztam Békéscsabán, a helyi utánpótlás csapatokban, majd tavaly nyáron, az Akadémia akkori igazgatója, Juhász Tibor hívott Felcsútra, én pedig örömmel jöttem. Tavaly még az U18-as csapatban játszottam, idén pedig már az U19-ben kezdtem el a szezont.
– Az elmúlt két hétben viszont kétszer játszottál az elsõ csapatban Ligakupa-meccset, illetve egyszer az NB II-es együttesben bajnokit. Mikor fedezett fel téged Paulo Sousa, tudsz errõl valamit?
– Nyáron játszottunk egy tornát, aminek a házigazdája a Vasas volt, és meghívták az AC Milan korosztályos csapatát is. 2-2-t játszottunk az olaszokkal, és azt a mérkõzést a helyszínen tekintette meg a Vidi vezetõedzõje, Paulo Sousa is, úgy tudom azon a meccsen figyelt fel rám a portugál tréner. Augusztus utolsó hetében négyen is a felnõttekkel edzettünk, végül Tar Zsolt és én lehetõséget kaptunk, hogy pályára lépjünk az MTK elleni Ligakupa-mérkõzésen. A szünetben álltam be, és bár kikaptunk, de úgy érzem jól ment a játék. Nagyon örültem, hogy Sousa a Gyirmót ellen is adott nekem lehetõséget, sajnos a gólt amit szereztem, les miatt érvénytelenítette a játékvezetõ.
– Két nappal késõbb viszont szó sem lehetett lesrõl, hiszen majd’ 40 méterrõl szereztél gólt életed elsõ NB II-es meccsén. Hogy emlékszel vissza erre a találatra?
– Megmondom õszintén, csak arra emlékszem, hogy sikerült labdát szereznem, felnéztem és láttam, hogy kint áll a kapus, és mivel senki nem támadott meg, ezért rálõttem és gól született a kísérletbõl. Nagyon boldog voltam, hogy gólt szereztem, azt hiszem életem gólját lõttem a Tatabányának. Sajnos a meccs után nem lehettem maradéktalanul boldog, hiszen kikaptunk 3-1-re. (összefoglaló: https://www.gyirmotfc.hu/index.php?ugras=video&katszama=&elem_id=35803)
– Sulival hogy állsz, érettségire készülsz, vagy túl vagy már rajta?
– Az érettségin már túl vagyok, az elõzõ tanévben érettségiztem le. De nem hagytam abba a tanulást, most Székesfehérváron, egy OKJ-s képzésen veszek részt, sportedzõnek tanulok.
– Nocsak, nem vagy még nagyon fiatal ahhoz, hogy edzõnek állj?
– Természetesen nem szeretnék még edzõ lenni, de mindenképp fontosnak tartom a labdarúgás mellett a tanulást is, és ha egyszer befejezem a focit, akkor viszont szívesen lennék edzõ, ahogy édesapám is.
– Milyen terveid, céljaid vannak a futballban?
– Hosszútávú terveim közt szerepel, hogy itthon egy olyan erõs csapat stabil tagja legyek, mint a bajnok Videoton, de természetesen szeretném majd egyszer kipróbálni magam külföldön is, a spanyol bajnokság a kedvencem, az álmom pedig az, hogy egyszer ott játszhassak. Tudom, hogy addig még nagyon sokat kell dolgoznom és fejlõdnöm, és legjobb tudásom szerint mindent meg is teszek azért, hogy beteljesüljenek az álmaim. Elõtte azonban itt a Puskás Akadémián kell hétrõl-hétre jó teljesítményt nyújtanom, az U19-ben és ha bekerülök az NB II-es keretbe, akkor ott is.
– Ha így folytatod, hamarosan felfigyelhet rád egy másik edzõ is, méghozzá Tuboly Frigyes, aki az U19-es válogatott szövetségi edzõje.
– Nagyon örülnék neki, ez is egy plusz motiváció számomra, hiszen nincs annál nagyobb dolog, mint a nemzeti válogatottban játszani.
(vidi.hu)