Kissé humorosan felvezetve a történetet, mondhatjuk, hogy tisztelve a népi hagyományokat, csapatunk lencsével indította az új évet, remélve, hogy nevezett játékosunk segítségével pontokban és gólokban gazdag tavasz elé nézhetünk. Azonban első téli új szerzeményünk a korábbi U17-es, majd U19-es válogatott Lencse László (1988. 07. 02.) az elmúlt években igenis elismerésreméltó teljesítményével maradandót alkotott, hiszen 203 mérkőzésen 68 találatot szerzett és meghatározó személyiségévé vált a honi labdarúgó társadalomnak.
Az előző klubomnál, az MTK Budapestnél még nyárig volt érvényes a szerződésem, de kértem a vezetőket, hogy főként családi okok miatt engedjenek el, így közös megegyezéssel felbontottuk az érvényes kontraktust – kezdte bevezetőjében Lencse László. Korrekt módon váltunk el, melyre bizonyíték, hogy továbbra is írnak és hívnak volt csapattársaim, beszéltem az ügyvezetővel Polyák Balázzsal is, azt mondják hiányzok az öltözőből, más a hangulat nélkülem, s ez jóleső érzés. A döntést követően elsőként a gyirmóti szakmai igazgatót Tamási Zsoltot hívtam fel és tájékoztattam őt a helyzetemről. Emlékszem, amikor 2004-ben szinte gyerekfejjel benyitottam az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia öltözőjének ajtaján, már akkor ő volt az igazgató, így már évtizedek óta ismerem és bízom a szakértelmében. Az elnök úrral Horváth Ernővel is beszéltem, gördülékenyen zajlottak a megbeszélések, úgy érzem nem volt nehéz döntés, hogy a jövőben Gyirmóton folytassam. A két klub is korrekt módon megállapodott egymással, így sikerült néhány nap alatt a kék-sárgákhoz igazolnom.
A pályafutása alatt szerzett rutinnak is köszönhetően a Marcal-parti egyesületünknél is az áhított gólokkal párosuló vezérszerep várhat Önre, nem érzi ezt nyomasztónak?
Egyáltalán nem, sőt egy igazi labdarúgónak szeretnie kell ezeket a kihívásokat. Közel négy évet töltöttem a fővárosi kék-fehéreknél, így egy idő után ott is un. vezérszerepet töltöttem be. Kanta József volt a kijelölt csapatkapitány, de mivel ő az utolsó aktív éveiben jár, így az utóbbi két évben legtöbbször rám került a csapatkapitányi karszalag, amikor játszottam. Mind a pályán belül, mind pedig azon kívül, akár az öltözőben is segíteni kellett a fiatalokat. Én ezt a feladatot egyébként is mindig a szívemen viselem. A stílusomhoz tartozik, hogy a játékvezetőket is általában magam mellé szoktam állítani. Amikor kimegyünk az öltözőből a pályára, abban a néhány percben is viccelődve odaszólok valamelyik közeli csapattársamnak úgy, hogy a játékvezető és segítői is hallják, hogy „na szerencse, a legjobbakat küldték a meccsünkre”, vagy egy szabálytalanságot követően, amikor valamelyik játékosunk reklamál, akkor én nyugtatom, hogy „nyugi, igaza van a sporinak, jó ítélet volt”! Így is próbálok barátságos hangon beszélni velük és ez a legtöbb esetben pozitívan hat a későbbi ítéletekre.
Örömteli, hogy most már tényként kezelhetjük az érkezését, de a játéktudását ismerve gondolhatjuk, hogy más kérői is akadtak!
Ha lett volna egy komoly pénzes ajánlatom, talán azt sem fogadom el, hiszem nem az anyagiak, hanem a család miatt döntöttem úgy, hogy olyan klubhoz igazolok, amelyiknél közelebb lehetek a szeretteimhez. Volt NB1-es ajánlatom is Zalaegerszegről, a kapcsolataim révén akár még külföldre is igazolhattam volna sok pénzért egy gyengébb bajnokságba, de én haza akartam jönni. Miután a fővárosból kitudódott ez a történet más csapatok is megkerestek, de a Gyirmót 2,5 éves ajánlatát fogadtam el. Egyébként voltak külföldi ajánlataim is Indiából, Thaiföldről, Kínából, de főleg ebben a helyzetben, ami most a világban uralkodik, a családtól földrészekre távol kellett volna futballozni, ezt már nem akartam vállalni. Győrszentivánon lakunk, egy hatéves lányunk és egy hároméves kisfiúnk van a feleségemmel, 32 évesen már nagyon fontosnak tartom, hogy több időt tudjak velük tölteni. Amikor a Puskás Akadémiába, Újpesten, majd most az MTK-ban játszottam, évekig rengeteget kellett utaznom folyamatosan a családtól távol. Ennyi idő után már átértékelődik sok minden az ember életében.
Annak ellenére, hogy nem mindig kimondott cél az élvonalba történő feljutás, a Gyirmót FC-t rendszerint az esélyesek között említik, Ön szerint elérhető az ezt eredményező második hely.
Ez a hátrány semmi ilyen tekintetben, de őszintén mondom nem teljesen vagyok képben, hogy reálisan tudjak nyilatkozni a bajnokságban kialakult erőviszonyokról. Ha azonban öt pontra vagyunk a feljutást érő helytől, akkor eddig a társaim is meghatározó csapattá tették a Gyirmótot, remélem én is hozzá tudok tenni, így még jobban alakulhat a tavaszunk. Nem teher az, ha gólokat várnak el tőlem, inkább ez is egy egészségesnek mondható kihívás, aminek örömmel próbálok eleget tenni. Az MTK-val történt feljutáskor, majd a vírushelyzet miatti félbeszakadt élvonalbeli pontvadászat meccsein is rendszeresen játszottam, gólokat is rúgtam, de az utóbbi időszakban már kevesebb lehetőséget kaptam. Elkerültek pályafutásom alatt a komolyabb sérülések, e téren szerencsésnek mondhatom magam. A mostani keretből több játékostársamat ismerek, mellettük Simon Andrással és Vass Ádámmal is játszottam együtt korábban, így nem ismeretlen az itteni közeg. Annak ellenére, hogy nem dolgoztunk együtt, természetesen ismerem Csertői Aurélt vezetőedzőt is, sok jót hallottam róla, bízom az eredményességünkben és a szép közös jövőben.