A Gyirmót FC Gyõr  a mai napon három éves szerzõdét kötött Szalánszki Gergõvel. A tizennyolc éves középpályás, Balassagyarmaton kezdett el futballozni, az utánpótlás éveit pedig, egy rövid Budapest Honvédnál történt kitérõ mellett, az Újpest TE csapatában töltötte. 2017 januárjában igazolt a Gyirmót FC Gyõr második csapatához, ahol rendszeresen játszott az NB III bajnokság Nyugati csoportjának bajnoki mérkõzésein. Az edzéseken és ezeken a harmadosztályú találkozókon pedig meggyõzte a klub szakmai stábját a tehetségérõl. Szalánszki Gergõ, az elmúlt szombaton már az élvonalban is bemutatkozott, a Diósgyõri VTK elleni 1-1-es döntetlenre végzõdött bajnoki találkozón. Hírünk folytatásában, egy bemutatkozó riportot olvashatnak a Gyirmót FC Gyõr újonnan szerzõdtetett labdarúgójával.

Nem illik zavarni egy érettségizõ fiatalembert, de azélvonalban szombaton bemutatkozó Szalánszki Gergõ esetében, most kivételtkellett tennünk. A tizennyolc éves labdarúgó pedig, készségesen és udvariasanvállalkozott arra, hogy bemutatkozzon a honlapunkon. 

– Nagyon furcsa nekem, hogy ilyen sokat csörög a telefonom ésújságírók keresnek. Természetesen örülök ennek és azoknak a gratulációknak,amelyeket a barátaimtól és az ismerõseimtõl kaptam. Gimnáziumi tanuló vagyok ésezen a héten lesznek az érettségi vizsgáim, amelyekre remélem, hogy megfelelõenfelkészültem. Egyéni tanrend szerint tanultam az elmúlt idõszakban, hiszenGyirmótról már nem tudtam naponta bejárni az újpesti gimnáziumban. Az iskolátazonban soha nem hanyagoltam el, mert késõbb mindenképpen szeretnék valamilyenfelsõfokú végzettséget szerezni, a sport területén.

Alig néhány hónapja érkeztél Gyirmótra, tehát nagyon kevesettudunk rólad. Helyénvaló egyáltalán a gyirmóti tehetségeink között írniSzalánszki Gergõrõl?

– Valóban nagyon rövid ideje futballozom Gyirmóton, hiszencsak az idén januárban érkeztem. Balassagyarmaton születtem, 1998 szeptember29. – én és ott is kezdtem el a játékot. A foci pedig mindig meghatározó dologvolt a családunk életében. Az édesapám játszott, az akkor még NB III – as Nógrádmegyei csapatban, a nagybátyám Szalánszki Ferenc pedig a kilencvenes években szerepelt,a Vasas elsõ osztályú gárdájában. Az unokatestvérem, Szalánszki Bálint az NB II– ben, a Soroksár csapatában mutatkozott be. Én pedig itt Gyirmóton jutottal elodáig, hogy az élvonalban léphettem pályára. Ez pedig örökre meghatározó helyszínés esemény marad az én pályafutásom szempontjából.

Az elsõ alkalommal szerepeltél az élvonalbeli csapatunkbajnoki mérkõzésre kijelölt keretében. Számítottál arra, hogy pályára is fogszlépni?

– Nem gondoltam erre és ezért nagyon meglepõdtem, amikorjeleztél, hogy beállok. Utána azonban már nagyon gyorsan történt minden és azadrenalin is sokat segített. Azért még igennel válaszoltam Urbányi Istvánnakamikor megkérdezte, hogy izgulok – e, de õ megnyugtatott azzal, hogy az a jó. Ajáték közben azonban már nyugodt voltam és kizárólag arra koncentráltam, hogyfelvegyem a ritmust és hasznára legyek a csapatnak. Nem is lett volna idõizgulni, mert ezt az élvonalbeli találkozót össze sem lehet hasonlítani azokkala mérkõzésekkel, amelyen én eddig játszottam. Annyira gyors volt a tempó, hogyszinte pillanatok alatt történtek az események. Az ellenfél védõi pedig nagyon erõsfelépítésû és robusztus labdarúgók voltak, tehát maximálisan koncentrálnomkellett.

Az elsõ labdaérintésedbõl gólt szerezhettél volna……

– Láttam, hogy a bal oldalról érkezik egy beadás és ezértkibújtam a diósgyõri védõ mögül és beleszúrtam a labdába. Sajnos irányítani márnem volt lehetõségem a labdát és így azzal pontosan eltaláltam, a rövid saroknálálló Antal Botond kapust. Nem sokkal késõbb, Vass Patrik átadása után isesélyem volt a gólszerzésre, de ott rosszul helyezkedtem és lemaradtam az átadásról.Annak viszont nagyon örültem, hogy a találkozó legvégén sikerült kiegyenlítenünk,mert amikor én a pályán voltam, akkor sokkal többet támadunk.

Nagyon jó azt hallani, hogy reálisan értékeled ennek abemutatkozásnak az értékét. Megegyezhetünk tehát abban, hogy ez egyelõre csakegy esély a számodra?

– Természetesen pontosan tudom, hogy én még nem lettem elsõosztályú játékos attól, hogy 35 percet játszottam az NB I – ben. Addig már sokfiatal játékos eljutott, hogy debütáljon az élvonalban. Én már gyerekkéntelhatároztam, hogy labdarúgó leszek és ezzel a mérkõzéssel, csak közelebbkerültem a célomhoz. Most érzékeltem, hogy minden tekintetben nagyon sokat kellmég fejlõdnöm és fizikálisan pedig meg kell erõsödnöm ahhoz, hogy ezen aszinten tudjak futballozni. Nekem az édesapám volt az elsõ edzõmBalassagyarmaton és késõbb õ edzõként és én pedig gyerek labdarúgóként igazoltunkaz Újpesti TE egyesületéhez. Technikailag és taktikailag én sokat tanultam ottés talán az a tehetségem is megvan, hogy valamennyire tudom olvasni a játékot.A leginkább tehát, támadó középpályásként szeretek játszani, ahol a Luka Modricszerepel a kedvenc csapatomban.

Gyirmóton egy olyan új csapatra lesz szükség, amelyik megfelelõen fog szerepelni, a nagyon megerõsödött második vonalban. Megfelelõ kihívás ez aszámodra?

– Igen, én azt gondolom, hogy a számomra most hasznos lenne,ha folyamatosan tudnák játszani az NB II –es bajnokságban. Örültem annak,amikor Györök Tamás, aki volt edzõm az UTE U 19 –es csapatában, a télen próbajátékra hívott és azon meg isfeleltem. Nagyon jól is érzem magam itt és a fejlõdésem szempontjából fontos volt,hogy az NB III – as mérkõzéséken, már a felnõtt mezõnyben futballozhattam.Nagyon szeretnék a még hátralévõ három élvonalbeli találkozón is játszani valamennyit.Azzal be tudnám bizonyítani, hogy rám lehet számítani a Gyirmót FC Gyõrkövetkezõ évi csapatában.