A bakonybéli apátság kezébe került másik rész neve elõször a tulajdonosok miatt változott meg (Apathfölde 7433, Apathy magassy 1447), késõbb elhelyezkedése illetve lakosai alapján kapta a Felsõ- és Pórmagasi elnevezést (1587, 1643).

Pórmagasi késõbb az Esterházy család pápai uradalmának lett része. Nemesmagasi az 1754. évi statisztikai összeírás alapján a Dunántúl „legnemesebb” községei közé tartozott, hisz a századeleji huszonnéggyel szemben ötvenkét nemest írtak össze. Nemes magasiban már 1848 elõtt kaszinó mûködött. 1944-ben, a német megszállás után Darvas József író, szerkesztõ, politikus a községben volt illegalitásban a háború végéig. Ennek emlékét tábla is õrzi.

Korábban a nemesmagasi részen volt egy Szent György vitéz és vértanú emlékére szentelt templom, amely a 17. század végére romjaiban állt csak. Ennek helyén az evangélikusok 1717-ben építettek új templomot, amelyet 1732-ben vettek el tõlük a katolikusok számára és a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel.

A jelenleg Jézus Szíve titulusú római katolikus temploma 15. századi eredetû. Az épületet a századfordulón neogót stílusban alakították át. Tornya a homlokzat jobb oldalán áll. Szentélye egyenes záródású.

Az evangélikus templomot 1784-ben építették késõ barokk stílusban. A hajó nyugati részével és a toronnyal 1835-ben bõvítették, homlokzatát ugyanakkor klasszicista stílusban átalakították (Geschrey Sámuel). A templom egyhajós, téglalap alaprajzú. Fõhomlokzatát toszkán fejezetû háromnegyedoszlopok tagolják. Felette sima attikafal zárja le a konzolos fõpárkányt, két oldalán egy-egy barokk váza áll. A torony az attika fölé került, amelynek vízszintes fõpárkányának sarkain szintén barokk vázák vannak. A síkmennyezetes templombelsõ egyik oldalán öntöttvas oszlopokon álló fa karzat, a másikon oltárral egybeépített szószék látható. Fõoltárképén a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázolták. Mindkettõ magyaros faragásokkal és festésekkel díszített (Freuenstein Mór Kiscell 1903).

A község szélén levõ temetõben áll a Berzsenyi család kriptája, amelynek építtetését 1906-ban kezdte el dr. Berzsenyi Dezsõ, Elkészülte után itt temették el utólag Berzsenyi Lénárd 1848 as honvéd ezredest, aki 1805-ben született Nemesmagasiban, középnemesi családban. A gimnázium után a katonai pályát vá lasztotta, belépett a 9. Miklós-huszárezredbe.

1848-ban kapitány ként volt itt századparancsnok. Még a nyáron Morvaországból indították õket útnak Magyarországra. Berzsenyi így már a Jellacsics elleni hadjáratban is részt vett. November 26-án õrnaggyá és osztályparancsnokká léptették elõ. A téli harcokban elõször Görgei, majd Perczel parancsnoksága alatt küzdött. 1849. február 1-én alezredes, április 2-án ezrede ideiglenes, május 14-tõl pedig ezredes parancsnoka lett. Júniustól a 4, és a 9, huszárezredek lovas hadosztályának lett parancsnoka, egészen a világosi fegyverletételig. Június 20-án Görgei a II. hadtest parancsnokává akarta kinevezni tábornoki ranggal Berzsenyi azonban nem fogadta el arra hivatkozott, hogy nem érez magában elég tehetség et hozzá. Talán ez volt a szerencséje, mert a kézre került tábornokokat az osztrákok kivégezték. Berzsenyi golyó általi halálról szóló ítéletet kapott, amelyet kegyelembõl 18 évi várfogságra változtattak. 1857-ben kegyelemmel szabadult Olmützbõl. A fogság ban felbecsülhetetlen értékû dokumentumokat alkotott, amikor több mint száz rabtársát lerajzolta. Ezeknek egy része a szombathelyi Savaria Múzeumban, illetve a budapesti Hadtörténeti Múzeumban található. 41 portrét az 1960-as években találtak meg a celldömölki postaépület (egykori Berzsenyi-ház) átalakításakor, annak padlásán. Ezek közül 3 az ostffyasszonyfai Petõfi-emlékszobába került, a többi az alsósági Berzsenyi Lénárd Általános lskolában található. Berzsenyi hazatérése után szülõfalujában gazdálkodott 1886-ban bekövetkezett haláláig.

Kemenesmagasi határában fekvõ korai település (1272 Ug), mely a 15. században pusztásodott el (1459. Puzthauk). 1770- ben a Vidos család majorja volt itt. 1828-ban már csak három ház állt 19 lakossal.

(gayeriskola.cellkabel.hu)