A Nemzeti Sport Online szokás szerint értékeli a bajnoki félidényt: a mai, elsõ részben a Nyugati csoporttal foglalkozunk. Itt a Puskás Akadémia gyakorlatilag végigverte a mezõnyt, az Ajka és a Kozármisleny már nem meglepetésre, hanem „menetrend szerint” remekelt, míg sok „nagy” csapat (ZTE, Gyirmót, Tatabánya, Sopron) jóval a várakozások alatt teljesített.
AZ ÉLMEZÕNY – HÁROM MEGLEPETÉSCSAPAT A DOBOGÓN, KETTEN CSALÓDÁST OKOZTAK
Nehéz megfelelõ jelzõket találni a Puskás Akadémia FC õszi teljesítményére. A nyáron a Videotontól jogilag leváló, de a fehérváriak szakmai és anyagi támogatását továbbra is élvezõ együttes gyakorlatilag végigverte a mezõnyt, három döntetlen mellett az összes többi meccsét megnyerte! A csapatot rutinos és fiatal játékosok egyvelege alkotja, és a vezetõk olyannyira jól válogatták össze a keretet, hogy az idõsebb játékosok közül Polonkai Attila, Tóth Balázs és a 9 találattal házi gólkirály Zsolnai Róbert másodvirágzását éli, míg az ifjak közül ebben a félévben remek teljesítményével berobbant Kleinheisler László, Baracskai Roland és Margitics Andor is; az õ nevüket alighanem sokszor fogjuk hallani a jövõben. A gárda a legtöbb gólt szerezte és a második legkevesebbet kapta az õsz során, elõnye 13 pont az elsõ, feljutni akaró csapat elõtt. Ezek után hatalmas meglepetés lenne, ha nem a Benczés Miklós által irányított akadémisták nyernék meg a bajnokságot. Ebben az esetben persze a nagy kérdés az lesz, hogy vállalják-e az indulást az elsõ osztályban?
GÓLLÖVÕLISTA ÉLMEZÕNYE
11 gólos:Koller Krisztián (Kozármisleny)
9 gólos: Szabó Zsolt (Veszprém), Szöllõsi Tamás (Baja), Zsolnai Róbert (Puskás FC)
8 gólos: Honma Kazuo (Veszprém), Oross Márton (Gyirmót)
7 gólos: Darko Pavicsevics (ZTE FC)
Aki laikusként közelít az NB II-es bajnokság küzdelmeihez, az azt gondolhatja, hogy az FC Ajka együttese csak azért áll a dobogó második fokán, mert mindegyik kiscsapat életében elõfordulnak szerencsés idõszakok, jól „elsült” mérkõzések. Pedig ez nem így van, a hosszú évek óta tartó szisztematikus munka hozta meg idén (is) gyümölcsét, és az ajkai koncepciót az sem zavarta meg, hogy a nyáron új edzõ, Németh Zoltán vette kezében a marsallbotot. A csapat kerete állandó, változás a nyáron is csak minimális volt, és a kevés új játékos – Kanta Szabolcs, Sowunmi Thomas – beépítésével még markánsabb lett az együttes támadójátéka, de eközben a védekezésrõl sem feledkeztek meg: az ajkaiak kapták a legkevesebb gólt (szám szerint 8-at) az õsz folyamán! Másrészt a Puskás FC mellett az Ajka a másik veretlen csapat a mezõnyben, így ha tavasszal nem következik be „földindulás”, kényelmesen biztosíthatja helyét az NB II jövõ évi, egycsoportos mezõnyében.
Hasonló a helyzet a tavalyi szezon meglepetéscsapatánál, a Kozármislenynél is, amely idén is remek teljesítményt nyújt, és ez még nagyobb szó annak ismeretében, hogy a nyáron teljesen kicserélõdött a keret. A távozók helyére szinte kizárólag fiatal, rutintalan labdarúgók érkeztek Pécsrõl, illetve olyan kluboktól, amelyek nem számítottak az adott játékosra. A siker elsõsorban az edzõnek, Márton Gábornak köszönhetõ, aki ismételten jó érzékkel építette be csapatába az újonnan érkezõket, és a remek rajt (az elsõ hat mérkõzésen öt gyõzelem) is kellõ lendületet adott a gárdának. A Kozármisleny „játszós” futballt produkál, ez eredményre is vezet, hazai környezetben pedig nincs ellenfél az együttes számára: egyetlen döntetlen mellett az összes otthoni mérkõzését megnyerte! A csoport gólkirályát is a mislenyiek adják, Koller Krisztián középpályás létére szerzett õsszel 11 találatot. Ezek után már nagy csalódást jelentene, ha a Mislenynek nem sikerülne a bajnokság végén az elsõ öt hely valamelyikén végeznie.
Évek óta lemarad a feljutásról a Gyirmót FC Gyõr, és kijelenthetõ, hogy már az õszi szezon után sincs reális esélye arra, hogy megnyerje a bajnokságot. A csapat bõ kerettel, jó nevû, volt elsõ osztályú játékosok tömkelegével rendelkezik (többek között Oross Márton, Csizmadia Csaba, Balog Zoltán, Molnár Balázs, Magasföldi József, Ferenczi István – igaz, utóbbi sérülés miatt hosszú idõre kidõlt a sorból), mégsem volt képes kiemelkedõ teljesítményre, egyetlen egyszer sikerült egymás után két mérkõzést megnyernie, míg fájó vereséget szenvedett a Puskás Akadémiától, a Haladás II-tõl és a Bajától. A 13 pontos hátrány ledolgozásához a tavaszi tökéletes szereplés mellett a riválisok botlása is kell(ene), de az sem kizárt, hogy a tavaszt már nem Csank János irányításával kezdi meg az együttes.
A tavaly az elsõ osztálytól búcsúzó ZTE FC új edzõvel, a korábbi zalai gólkirály, Preisinger Sándor vezetésével vágott neki a második ligának. Bár a szezon elõtt nagy volt a fluktuáció, a keret nem gyengült jelentõsen, hiszen az érkezõk között volt Hajdú Norbert, Budovinszky Krisztián és Simonfalvi Gábor is. Az õsz igencsak nyögvenyelõsre sikeredett, a rajt pedig még ennél is keservesebbre, hiszen az elsõ hat meccsébõl mindössze egyet nyert meg a gárda. A szezon közben a pénzügyi problémák miatt ráadásul távozott a klubtól Mészáros Ferenc szakmai igazgató. A csapatnak a szezon elején nem volt klasszikus centere, ez a probléma Darko Pavicsevics visszatérésével oldódott meg, aki végül 7 gólt szerzett. Az õ eredményessége nagyban meghatározta a csapat játékát, neki köszönhetõ elsõsorban, hogy a zalaiak az idény végére feljavultak és a biztos bent maradást jelentõ ötödik helyen várhatják a tavaszt. Igaz, az azonnali visszajutás lehetõsége biztosan elúszott, a Puskás Akadémiával szembeni 15 pontos hátrány ledolgozásához csodára lenne szükség…
A KÖZÉPMEZÕNY – REMEKLÕ ÚJONCOK, GYENGÉLKEDÕ VÉGVÁRAK
Újoncként szinte minden várakozást felülmúlóan szerepelt õsszel a Szombathelyi Haladás II. A „bõcsi Mourinho”, Tóth László által irányított gárda sok borsot tört a nagyok orra alá, legyõzte a Gyirmótot, a Veszprémet és a Tatabányát, míg döntetlent játszott a Puskás Akadémiával és a nagy rivális ZTE-vel. A keret zömében a szombathelyi akadémiáról kikerülõ tehetséges fiatalokból áll, akik bizonyították, hogy érettek a másodosztályra, míg az utolsó fordulókban az elsõ keretbõl különbözõ okok miatt kikerült Korolovszky Gábor és Kenesei Krisztián is segítette a csapatot.
Remekül sikerült a Bognár György által irányított újonc, a Csákvári TK õsze. A csapat zömében az NB III-a bajnokságot megnyerõ játékosokra épül, illetve a keret Bognár korábbi együttesétõl, Bajáról egészült ki több játékossal – a másodosztály szintjéhez képest nem nevezhetõ acélosnak. Bár a rajt nem sikerült jól, elsõ öt meccsébõl csak egyet nyert meg a gárda, késõbb szépen belelendült, és az utolsó öt mérkõzésébõl négyet megnyerve osztályozós pozícióba küzdötte fel magát. A ZTE és a Szigetszentmiklós legyõzése a bravúr kategóriába tartozik, és összességében a csapaton „vastagon” látszik az 50-szeres válogatott futballista munkája.
Pályája felújítása miatt az elsõ hat fordulóban ötször is idegenben lépett pályára Horváth Ferenc irányításával a Szigetszentmiklósi TK, de a fiatal szakember nem az ezeken a meccseken elszenvedett négy vereség következtében állt fel a kispadról, hanem azért, mert elfogadta az elsõ osztályú Kecskeméti TE ajánlatát. A BKV Elõre elleni gyõztes találkozón pályaedzõje, Szamosi Tamás irányította a zöld-fehéreket, aki aztán egy fordulóval késõbb követte a mestert Kecskemétre. Mivel sokáig nem találtak megfelelõ helyettest az edzõi posztra, így az õszt végül a megbízott tréner, Várhidi Péter irányításával játszotta le a Szigetszentmiklós, váltakozó sikerrel: a Puskás Akadémia, a Csákvár és a Gyõr II elleni vereségek miatt csak az osztályozós pozíció jött össze, és érdekesség, hogy egyedüliként a mezõnyben a csapat nem játszott döntetlent.
Jócskán elmaradt a várakozásoktól a stabil háttérrel rendelkezõ egyik régi „fellegvár”, az FC Tatabánya, amelynél a szezon elõtt célként még a feljutás is szóba került, azonban a gárda csak középcsapat szintjén teljesített. Bár bravúrokra képes volt, a kötelezõnek vélt gyõzelmek közül nem tudta hozni a tartalékcsapatok – tehát a Haladás II, a Paks II és a Gyõr II – elleni találkozókat sem. Ezt a teljesítményt a szurkolók sem méltányolták, a Puskás Akadémia elleni hazai vereséget követõen kórusban szidták a játékosokat és a vezetõedzõt, sõt még a kék-fehérek pályára lépések számában csúcstartó játékosát, Szabó Györgyöt sem kímélték, a legendával is lökdösõdni kezdtek…
Nagy reményekkel várta a rajtot az õsz után mindössze 10. helyen álló Veszprém FC. Vágó Attila együttese a nyáron jól erõsített, azonban a nyári felkészülés végén elveszített két kulcsjátékost, a megsérülõ kapust, Tarczy Pált és a Ciprusra engedély nélkül „elszökõ” Thiagót. Nélkülük nem úgy jöttek az eredmények, ahogy a közvélemény várta; a kiegyensúlyozottság hiányzott a veszprémiek teljesítményébõl, és az, hogy nem tudtak bravúrokat bemutatni: az erõsebb gárdák közül kikaptak a Gyirmóttól, a Tatabányától és a Kozármislenytõl is. Bár a szezon végére Thiago visszatért, érdemben nem tudott segíteni csapatán, amely a bajai 9–1-es siker és a Csákvár elleni gyõzelem után a hajrát két vereséggel zárta. Annak fényében persze nem rossz a megszerzett 19 pont, hogy idõközben kiderült, a játékosok szeptember óta nem kaptak sem fizetést, sem prémiumot…
Õsszel az egész NB II-es mezõny legnagyobb csalódását a Soproni VSE okozta. A soproniak nyáron tizenöt új (köztük rengeteg, NB I-et is megjárt) labdarúgóval erõsítettek, ezek után hatalmas bukás a 11. helyezés. Még Soós Imre irányításával kezdte az idényt az együttes, de mivel az eredmények nem úgy jöttek, ahogyan azt a vezetõk elvárták – becsúszott Pakson egy vereség, és a Csákvár elleni otthon csak ikszelt a gárda –, az Ajka elleni döntetlen után az elöljárók megváltak a trénertõl. Helyét az addigi másodedzõ, Bücs Zsolt foglalta el, aki két, 3–0-s vereséggel nyitott, és a Kaposvár II elleni siker után a hajrá is tragikusra sikerült: az utolsó három õszi fordulóban mindössze egy pontot szerzett az SVSE, többek között kiütéses vereséget szenvedett a BKV Elõrétõl. Az egyetlen pozitívum, hogy Bücs több soproni nevelésû fiatalt beépített a csapatba, a 18 esztendõs Pados Patrik és a 16 (!) évesen bemutatkozó Petõ Benjámin nagy reménysége a soproni labdarúgásnak. A nyáron sok pénzért szerzõdtetett „sztárjátékosok” nagy része pedig a télen távozhat…
Nyáron vérrel-verejtékkel vívta ki a bentmaradást a Gyõri ETO II, amelyet az idei bajnokságban is Sándor István edzõ készít fel. A gyõriek vállán az átszervezés miatt már nincs teher (hiszen jövõre így is, úgy is NB III-asok lesznek), a teljesítményük viszont továbbra is rapszodikus: képesek az erõsebb csapatok megszorongatására, de szériában nem tudtak jó eredményeket elérni. Az „állandó” visszajátszó Jarmo Ahjupera (õ nyolcszor lépett pályára az NB II-ben) mellett – fejlõdése szempontjából – az elsõ csapatban is bemutatkozó, tehetséges középhátvéd, Lang Ádám és Igor Nicsenko fia, ifj. Igor Nicsenko számára is remek terep a gyõri második csapatban való szereplés lehetõsége.
Újoncként jól kezdte az õszt a Kaposvári Rákóczi II, Barna László együttese az elsõ tíz fordulóban csupán három vereséget szenvedett, és több mérkõzésen is felszabadult játékának (Szigetszentmiklós, Veszprém) köszönhette sikerét. Az utolsó öt meccs azonban nem sikerült jól, ezeken négyszer is vesztesen hagyta el a pályát az együttes, ez sokat ront az összképen. A kaposváriaknál az õsszel több tehetség is bontogatta szárnyait, érdemes lesz a késõbbiekben figyelni Katona Györgyre (aki mesterhármast is szerzett), Házi Bencére és Fenyvesi Olivérre is.
A HÁTSÓ RÉGIÓ CSAPATAI – AKIKNEK SZINTE REMÉNYTELEN A HELYZETÜK
A tavaly viszonylag könnyen kivívott bent maradás után az idén sokkal nehezebb szezont fut a BKV Elõre. A sok távozó miatt a csapatot a nyáron újjá kellett építeni, ráadásul az elsõ két fordulóban elszenvedett két vereség után igen nehezen ment a talpra állás. Menczeles Iván együttese az elsõ tizenkét bajnokiján mindössze egy gyõzelmet aratott, és bár a szezon hajrájában, a Soproni VSE kiütése (5–0) után felcsillant a remény a felzárkózásra, az utolsó két õszi meccs is vereséggel zárult. A kötelezõ gyõzelmek hiányoztak a leginkább, tavasszal ezek „behúzása” mellett több bravúrra is szüksége lenne a gárdának ahhoz, hogy legalább osztályozós pozícióban végezzen.
Gyengén sikerült az õsz az MVM Paks II számára, amelynek elsõdleges oka az, hogy a tavalyi szezonhoz képest kevesebb visszajátszó segítette a paksi fiatalokat a mérkõzéseken. A csapat fõleg idegenben játszott megilletõdötten, házon kívül mindössze egyetlen pontot gyûjtött, és a mezõnyben a legkevesebb gólt szerezte. Persze a másodosztály jövõ évi átszervezése miatt a legfõbb cél, a fiatalok versenyeztetése biztosított, ennél több pedig idén nem kell a paksiak számára. Lengyel Ferenc edzõ számára pedig így is továbblépést hozhat a szezon, hiszen a legfrissebb hírek szerint a Keleti csoportban szereplõ Szeged 2011 vezetõedzõnek hívja.
Tragikus félidényen van túl a Bajai LSE, amely teljesen kicserélõdött, meggyengült játékoskerettel vágott neki az idénynek, és ez meg is látszott a teljesítményén. A csapat a rajton 6–1-es vereséggel nyitott, elsõ pontjait a hatodik fordulóan szerezte meg, és a Gyirmót elleni bravúrgyõzelmen kívül nem sok pozitívumot tud felmutatni. A Veszprém elleni 9–1-es, sokkoló hazai vereség után aztán még Goretich Krisztián vezetõedzõ is arról beszélt, hogy játékosai teljes mértékben cserbenhagyták. A csapat rekord közeli, 45 (!) gólt kapott eddig a bajnokságban, a téli szünetben ezért a játékoskeretben várhatóan nagy változásokra kerül sor.
(nemzetisport.hu)