Bátran állíthatjuk, hogy a magyar származású, szlovákiai labdarúgók közül, Simon Gyula az egyik legismertebb. Nagyon komoly pályafutás van, az egykori támadó középpályás mögött, többek között négy csehszlovák és huszonkét szlovák válogatott mérkõzéssel. Õszintén reméljük tehát, hogy a tapasztalatait hasznosítani tudja majd nálunk Gyirmóton, ahol most asszisztens edzõként segíti Molnár László munkáját. 

 

– Én a Salgótarjántól mindössze húszkilométerre lévõ Losoncon születtem és emlékszem, hogy minden alkalmatmegragadtam, hogy lássam a magyar bajnoki mérkõzéseket. Nekem ugyanis, NyilasiTibor volt kedvencem, akivel késõbb az Austria Wien csapatánál, össze isbarátkoztam. Rajongtam Nyíl játékáért és ezért a pályafutásom során és ismindvégig a nyolcas mezben futballoztam. Neki tehát nagy szerepe volt abban,hogy végül is labdarúgó lettem, mert tizenöt éves koromig, párhuzamosan jártamhoki edzésekre is. Késõbb viszont, a jégkorongozás közben megszokottkeménységet, jól tudtam alkalmazni a labdarúgó pályán is.

Milyen állomásai voltak Simon Gyulalabdarúgó pályafutásának?

– A Losoncon akkor harmadosztályúfelnõtt csapat volt, de a serdülõ és az ifjúsági csapat, amelyekben énszerepeltem, a második ligában játszott. Nekem ezekben elég jól ment a játék ésezért tizenhét éves koromban, szerzõdési ajánlatot kaptam a Magas Tátrakapujában lévõ, második ligás Poprád csapatától. Örültünk is ennek, mert abeteg édesanyámat is Magas Tátrában kezelték egy szanatóriumban és így közelvoltunk egymáshoz. Egy év múlva viszont bevonultam, de szerencsére akkor is egymásodik ligás katona csapatban tudtam folytatni a játékot. Innen szerzõdtetetta DAC és folyamatosan öt évig játszottam, az akkor még csehszlovák élvonalban,a dunaszerdahelyi csapat középpályásaként. Sikerült a válogatott csapatba isbekerülnöm, majd ezt e helyet megszilárdítanom a már önálló szlovák nemzetitizenegyben. Olyan kiváló labdarúgókkal szerepeltem együtt, mint LubomirMoravcik, aki a Saint – Etienne és a Celtic Glasgow, Peter Dubovsky, aki a  Real Madrid, Tomas Skuhravy  aki a Sporting Lisboa és Vladimír Kinder, akia Middlesbrough csapataiban is profi labdarúgók voltak. Én közben Kassán ésnagyszombati Spartak Trnava élvonalbeli gárdájában is futballoztam, majd 29éves koromban, két éves szerzõdést kötöttem a bécsi Austria Wien – nel. 

Itt játszott is egy csapatbanNyilai Tiborral?

– Nyilasi akkor hagyta abba az aktívjátékot, tehát azt is mondhatjuk, hogy engem egy kicsit az õ pótlásáraszerzõdtettek az osztrák élcsapathoz. Viszont sokáig úgy volt, hogy NyilasiTibor lesz az Austria Wien vezetõedzõje és ekkor beszélgettünk is arról, hogymilyen szerepet szán nekem. Ekkor azonban hirtelen visszatért Japánból, a klubegykori legendás válogatott kapusa, Friedrich Koncilia és õ lett asportigazgató. Így sajnos, Nyilai kinevezése elmaradt és nem dolgoztunk együtt.Én kitöltöttem a két éves szerzõdésemet és nagyon szép emlékeket is õrzök aBécsben eltöltött idõszakról. Hazatértem Szlovákiába és ismét a DAC, majd aPetrzalka élvonalbeli csapataiban futballoztam még. A pályafutásom legvégénpedig, harmadik ligás osztrák csapatokban vezettem le, sõt különbözõcsapatokkal még négy bajnoki címet is szereztem, egészen 45 éves koromig.

Hol kezdõdött az edzõi pályafutása?

– A DAC csapatánál kezdtem mintpályaedzõ, amikor megszereztem az UEFA A licencet. A német, Werner Lorant és NémethKrisztián munkáját segítettem és meg is kedveltem ezt a szerepkört. 2015 –benazonban kaptam egy afrikai ajánlatot és el is fogadtam a zimbabwei, FC TalenVision vezetõedzõi posztját. Ezt tulajdonképpen nem is bántam meg, mert érdekesvolt megismerni egy teljesen más futball közeget és a családunk számára is hasznosvolt, a nagyon erõteljes angol nyelvhasználat. Szakmailag azonban, ez azidõszak nehezen értékelhetõ, mert ezen a másodosztályú szinten, az afrikai focimég nagyon kezdetleges. Borzasztó rossz, nemegyszer sima földes pályákonjátszottunk és a játékosok is csak, olyan fél óráig voltak képesek betartani ataktikai utasításokat. Utána már, teljesen ösztönösen játszottak, amelyben igazgyorsak és technikásak voltak, de rendkívül fegyelmezetlenek.

Mikor és hogyan került kapcsolatbamost a Gyirmót FC Gyõr csapatával?

– Dunaszerdahelyen lakunk és ottsokszor összefutottam Molnár Lászlóval, aki még a válogatott csapatokból és aszlovák élvonalból ismerek. Õ mesélte, hogy elkezdett Gyirmóton dolgozni, deekkor még teljes volt a szakmai stábja. Az elmúlt héten azonban felhívott ésmondta, hogy megüresedett a pályaedzõ poszt. Én pedig azonnal igent mondtam,miután körülnéztem itt Gyirmóton és látta, hogy milyen remek feltételek közöttdolgozhatunk. A csapat is kellemes meglepetés a számomra, mert sok nagyon jóképességû labdarúgó van itt Gyirmóton. Elég jól ismerem a magyar labdarúgást,mert mostanában is sokszor eljöttem megnézni magyar bajnoki találkozókat. Tudom,hogy a magyar foci technikásabb és taktikailag is fejlettebb. de az isegyértelmû, hogy a szlovák labdarúgás agresszívebb és célirányosabb. Amennyibenezt sikerül megfelelõen vegyítenünk a bajnokságban, akkor eredményes munkáttudunk majd végezni.