Egyre jobban kezd vezéregyéniséggé válni csapatunkban a miskolci születésű Szatmári István, akit sportberkekben csak „Pötyi” becenéven szólítanak társai, de ő ezt már gyermekfejjel megszokta és el is fogadta.

Emlékeim szerint 5-6 éves koromban kezdtem el focizni még Diósgyőrben, ahonnan tíz évesen kerültem a Vasashoz, majd az MTK-hoz,  itt ragasztották rám társaim a „Pötty”, majd „Pötyi” becenevet, amivel hamar megbékéltem – kezdte visszaemlékező gondolatait támadónk. Rövid idő elteltével kerültem a Sándor Károly Akadémiára, ami az MTK utánpótlását hivatott nevelni és felkészíteni a felnőtt labdarúgásra. A fővárosi kék-fehérektől a fejlődésem érdekében fél évre a ZTE, majd kettő évre a Békéscsaba csapataihoz kerültem kölcsönbe, ezt követően pedig vissza az MTK-hoz.

Játékosunk nyáron érkezett klubunkhoz Tamási Zsolt szakmai igazgató hívó szavát elfogadva, de mint mondja, úgy érzi jó döntést hozott, hogy a Marcal-parti együttesünkhöz igazolt.

A Sándor Károly Akadémia igazgatójaként ismertem meg Tamási Zsoltot, aki egy rendkívül felkészült szakemberként irányította a kék-fehérek utánpótlás bázisát. Külön öröm számomra, hogy a korábbi teljesítményem maradandó emlékeket hagyott benne, így nyáron meghallgattam az ajánlatát és bátran mondhatom könnyű döntést hoztam, hiszen rendkívül szimpatikusak voltak az általa felvázolt elképzelések és tervek egyaránt. Egy plusz egy évre szerződtem Gyirmótra, ahol nagyon jól érzem magam. Remélem nyáron sikerrel a hátunk mögött boldogan tárgyalhatunk a megállapodásunkban rögzített opció életbe léptetéséről.

Annak ellenére, hogy az említett időszak még meglehetősen távolinak tűnik és addig is sok mérkőzés vár még a csapatra Szatmári István optimistán tekint a jövőbe, ha együttese eredményeiről és céljairól beszél.

Természetesen jó érzés a bajnoki tabellára nézni, de remélem a pontvadászat végén még egyet sikerül előrelépnünk és akkor lesz igazán értékes az elvégzett munka és az addig megtett út, aminek a végén egy nemes célt, a feljutást szeretnénk elérni. Egyenlőre azonban csak az előttünk álló feladatokra, meccsekre szeretnénk koncentrálni, hiszen még nagyon sok van hátra, raérünk még számolgatni. Csak jó érzéseim vannak az itt töltött időszakról, hiszen annak ellenére, hogy néha porszem kerül a gépezetbe és becsúszik néhány nem várt eredmény, úgy érzem összességében jól szerepelünk. Jó az összhang a csapaton belül, kiváló a hangulat az öltözőben, egyben van az együttesünk.

Szatmári István elmondása szerint a támadó harmad bármely pozíciójában szeret játszani, de igazából a klasszikus tízes pozíció áll legközelebb hozzá. Annak ellenére, hogy eddigi mérkőzéseinken szerénységével és alázatos hozzáállásával is kivívta a szimpatizánsok elismerését, a gólpasszok mellett góljaival is segíti csapatunkat a pontgyűjtésben.

A középpálya bármelyik oldalán jól érzem magam, de azt hiszem a legtöbbet középen tudom kihozni magamból, amikor az un. ék mögött kapok szerepet. A labdarúgás savát-borsát a gólszerzés jelenti, de mint sokan én is azt vallom, hogy a gólszerző kiszolgálása, egy remek gólpassz szintén nagy örömet tud okozni egy játékosnak. Annál is inkább, hiszen a foci csapatjáték, így én is ugyanúgy tudok örülni, ha más csapattársam talál a kapuba egy győztes mérkőzésen, mintha én szereztem volna. Eddig a DEAC és a HALADÁS, valamint az elmúlt fordulóban a SZEGED ellen tudtam betalálni, ami külön öröm volt számomra, hogy – mint utóbb kiderült – ez győzelmet érő találat volt. Elég korán, már a negyedik percben mintaszerű labdát kaptam középen Varga Barnabástól és az átvétellel a védők elé tudtam kerülni, utána már könnyebb dolgom volt és ballal 12 méterről a hazai kapu bal alsó sarkába helyeztem. Megnyugtató lehet, ha egy csapat korán gólt tud szerezni, hiszen attól a pillanattól az előny birtokában könnyebbnek tűnhet a saját elképzelését érvényesíteni, szerencsére nekünk most ez így sikerült és a záró sípszóig meg tudtuk őrizni előnyünket.

A válogatott mérkőzései és az ezeket övező bajnoki szünetek miatt most meglehetősen sűrű a programja a csapatoknak, emellett a sorsolás szeszélye folytán sokat is kell utaznunk egy-egy bajnoki ill. kupatalálkozó helyszíne között.

Profi labdarúgóként ezen körülményekkel együtt kell élnünk, így készülünk a vasárnapi PÉCSI MFC elleni találkozóra is. Talán még nehezebb dolgunk lesz begyűjteni a bajnoki pontokat, mint ahogyan szerdán sikerült, hiszen a hazaiak nem véletlenül vannak a középmezőny elején, de ha mi betartjuk a szakmai stábunk utasításait és továbbra is egységesek tudunk lenni, akkor onnan is sikeresen térhetünk haza