ETO: Egyelőre működik
Az ETO FC Győr korábbi tulajdonosváltása révén egészen kiemelkedő anyagi javakhoz jutott a klub, a DAC-ot is birtokló Világi Oszkár irányításával olyan pénzcsapot nyitottak meg, amellyel elég egyértelmű üzenetet küldtek: feljutnának.
Mintha a „80 nap alatt a Föld körül”-t játszották volna, nyáron a világ minden zegzugából hoztak játékost – konkrétan szlovák, román, montenegrói, osztrák, mali, portugál, brazil, paraguayi és argentin futballista is érkezett a három folyó városába, lemondva ezzel a kizárólag hazai labdarúgók szerepeltetéséért járó, többszázmilliós nagyságrendű támogatásról.
Adta magát a kérdés, hogy a nemzetiségi és kulturális kavalkádot miként lehet közösséggé gyúrni a Fehér Miklós Akadémiáról kiröppenő fiatalokkal, de a projekt egyelőre működik. Ugyan voltak az ETO-nak meglepő vereségei, összességében meggyőző a csapat, s több győzelmének köszönhetően vezeti a tabellát.
A Kisvárdáról (meg Fehérvárról, bár ott kétesebb a dicsőség) Claudiu Bumba a másodosztályban ismét magára talált, hét találatával vezeti a liga góllövőlistáját, az exferencvárosi Michal Skvarka is betalált már négyszer. De Győrben mégsem a légiósok, hanem a saját nevelésű fiatalok szereplése miatt bizakodnak igazán a szurkolók, Huszár Marcell négy gólja és érett játéka kiemelkedő, de a 2004-ben vagy utána született játékosok közül betalált már bajnokin Vingler László, Lacza Alex és Tóth Rajmund is.
Eddig működik az ETO gépezete (fotó: ETO FC Győr).
Nyíregyháza: Nyeretlen ellenfelek
Az ETO-hoz hasonlóan szintén 25 ponttal áll a Nyíregyháza, amely a Merkantil Bank Liga egyetlen veretlen csapata, 11 forduló után ez megsüvegelendő teljesítmény. Főleg annak tudatában, hogy néhány hónappal ezelőtt még az osztályban maradásért is vért izzadt a csapat, egy vékonyka Veszprém elleni győzelem ágyazott meg a szárnyalásnak.
Meg persze a nyári erősítések is: Révész Bálint és társai alaposan zsebbe nyúltak, egykori válogatott játékosok mellett jelentős NB I-es rutinnal is rendelkező futballistákat igazoltak, akik egyelőre be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket. Nagy Dominik hat góljával kiemelkedik, de egyébként egy rendkívül egységes és egyenletes csapat benyomását keltik, ahol éppen mindig más – Géresi Krisztián, Myke Ramos vagy éppen Herjeczki Kristóf – lép elő vezéregyéniségként.
A Szparinál nem nagyon gondolkodhattak élvonalbeli szereplésben, ameddig nincs kész a stadionrekonstrukció, de már ez is a célegyenesben, így egy esetleges feljutás esetén már nem kellene Balmazújvárosba NB I-es meccseket citálni. Egyelőre viszont az albérletet is jól bírja a csapat, amely 7-4-0-s teljesítménnyel utazik a hétvégén Angyalföldre – az a meccs alaposan befolyásolhatja mindkét csapat jövőjét. A Szparinak viszont ezt követően alsóházas ellenfelekkel szembeni meccsei következnek, ha ezeket abszolválja, pole-pozícióból is várhatja a februári folytatást.
Kozármisleny: Kicsi a bors, de erős
Az NB II-es szezonokra jellemzően dukál egy teljesen indokolatlanul felülteljesítő meglepicsapat, ezt a hálás szerepet most a Kozármisleny vállalta magára. A Baranya vármegyeiek – a Nyíregyházához hasonlóan – osztályozón segítségével maradtak bent, az erre a szezonra szerződtetett Aczél Zoltán vezetésével viszont olyat repesztenek, amit még talán ők maguk sem vártak.
A keret nevekre nem lett sokkal erősebb a nyáron, a korábban talán hiányzó egységes közösséget viszont megtalálták, ami egy hatvan százalék feletti teljesítményt és harmadik helyet eredményez. A legutóbbi győzelem után nem győzte dicsérni Aczél Zoltán a csodálatos csapatát, amely akkor éppen a Vasast kente el, de korábban győzött már Kispesten és Soroksáron is.
Nyilvánvalóan nem feljutási ambíciókkal kezdte a szezont a csapat, de az NB II közelmúltjára visszaemlékezve bizony nem lenne példa nélküli, ha egy totális meglepetéscsapat énekelné ki a sajtot a nagyágyúk szájából. Nagyot néztünk a Kaposvár, a Budafok vagy a Kecskemét feljutásánál is, minden bizonnyal a Kozármislenyé még ezeket is lepipálná. Térjünk vissza rá a téli szünetben!
Vasas és Szeged: Várakozásnak megfelelően
A rendkívül tömör középmezőny tetején a Vasas és a Szeged található 18 ponttal, mindkettő a két jelenlegi feljutót fogadja a hétvégi fordulóban.
Az élvonalból kiesett piros-kékek meglehetősen hektikusan szerepelnek: volt pozitív sorozatuk, de felesleges pontvesztéseik is. Minden bizonnyal utóbbiba tartozik a két közvetlen tabellaszomszédjuk elleni meccs, amikor egyaránt az utolsó percekben hozták ikszre a meccset, mégis mindkétszer kikaptak 4–3-ra. A Vasasnál a lőtt gólok számával nincs gond, ugyanakkor elsősorban pontrúgások után eredményes a csapat , ez persze ebben az osztályban nem baj, sőt szükséges is.
Az angyalföldiek már a bajnoki rajt után ejtették legnagyobb fogásukat, Tóth Milánt hamar megszerethette a Fáy utcai közönség, kilenc bajnokin hat gólnál jár. A Vasasnak egyenletesebb és talán minőségben erősebb teljesítményre van szüksége, ez a sérülésből visszatérő Berecz Zsombor és Otigba Kenneth segítségével megvalósulhat, s a szökevények üldözésére indulhat. S ha már Tóth Milánt megemlítettük, még egy zárójeles kérdés: mi lehet Holender Filippel? A nemrég még válogatott, tavaly házi gólkirály támadó az NB II-es Vasasban is javarészt csak a cserepadon kap helyet…
A Szeged minőségre bőven felvehetné a versenyt az éllovasokkal, de képtelen egyenletes teljesítményre. Miután megverték a Vasast hazai pályán, remiztek a kiesőhelyen álló Gyirmóttal és kikaptak a Csákvártól, de eközben veretlenek maradtak a Nyíregyháza, Kozármisleny, Honvéd, Haladás négyes ellen, ami nem kis fegyvertény. A csapat házi gólkirálya Bíró Bence öttel, de nem feltétlenül az egyéniségekről szól ez a csapat, sokkal inkább az egységről, amiből az egy pontok helyetti hármak hiányoznak.
Az elmúlt hetek nehéz meccseiből kijött eddig veretlenül a csapat, de az ötből mégis csak egyet hozott le győztesen. Ha a Győr ellen esetleg kijön ez a három pont – ami hiába az erős ellenfél, nem elképzelhetetlen –, akár még az NB I-es versenyfutásba is újra beszállhatnak a Csongrád-Csanád vármegyeiek. Pontazonosságokkal még egy ideig biztos nem állnak jól, az a hat döntetlen bántóan sok.
A középmezőny
A történelemkönyveket nézve nyilván mindannyian a Budapest Honvéd szereplése felől érdeklődnénk, Kispesten egyelőre eléggé döcög a szekér. A Honvéd a rapszodikusság mintaképe, amely az állandó szegedi modell, azaz a döntetlenek halmozása helyett ide oda nyer vagy veszít pontokat. A fiatal, saját nevelésű csapat köré sorra estek be a rutinosabb játékosok, az ő összeszokássukkal olajozottabbá válhat a Honvéd és egyenesbe jöhet. A csapat öt pontot vett el a két éllovastól, de a Siófok vagy a Haladás ellen nulla pontot szerezni talán nehezebb. S ami még szembetűnő: 11 pontot vesztett a csapat előnyből – messze többet, mint bármelyik ellenfele. Nyilván nem mind a 11 felróható, de ha hozzáadjuk, épp eggyel többet kapunk, mint amennyi a Győr, Nyíregyháza párosnak van. S hogy a pozitívumokról is több szó essék: a még mindig igen fiatal Kerezsi Zalán az NB II-ben is igen eredményesen, látványosan játszik.
Furcsa helyzetben a Budafok, amely nagyon jól kezdett, az első öt meccsét 4-1-0-s mérleggel tudta le, de Erős Gábor csapata utána vesztett stílszerűségéből, s a feljutásra esélyesnek is kikiáltott együttes a következő hat bajnokijából már csak egyet húzott be. Tegyük hozzá, hogy rendkívül nehéz sorozatban az idei kupadöntős, a három dobogóssal, a Honvéddal és a Haladással is most játszott. Ez a jelenlegi hetedik hely reálisnak tűnik, idén nem egyértelmű feljutó a csapat, de osztályában az erősebbek közé tartozik.
Már három forduló után kínos közleményt kellett kiadni a Haladásnál a gyenge szezonkezdet miatt, a szombathelyiek a BVSC, Csákvár, Kozármisleny trojka ellen maradtak pont nélkül. De a valódi fordulópont a tiszakécskei kirándulás lett, amikor hátrányból egy 94. percben szerzett öngóllal fordított a Hali, azóta meg ki sem kapott, ellenben legyőzte a Honvédot, a Budafokot és a Soroksárt is. A tragikus szezonkezdetből jól kijött a csapat, de az a 15 kapott gól elég sok, mindössze egyetlen meccset hoztak le nullára.
Ha csak a számokat nézzük, az osztály legérdekesebb csapata a Pécs, amely bevehetetlen erődnek bizonyult, a nyolcadik fordulóban kapott először gólt, 4–0-s gólkülönbséggel ment bele abba a meccsbe. A hátsó stabilitás viszont szép lassan kapu előtti impotenciába torkollt, s immár a védelem egyáltalán nem sebezhetetlen, elöl képtelen betalálni a PMFC. Hogy mennyire? Amikor elkezdi a vasárnapi bajnokiját, 564 ínséges percnél jár majd a csapat. A rossz szereplés Weitner Ádám állásába is került, s a kezdeti élmezőnyből már csak a 13. hely maradt. A kérdés egyértelmű: megtalálják a pécsi futballisták azt a bizonyos ketrecet? Egyre sürgősebb lenne.
Kiesőjelöltek
A Merkantil Bank Liga jelenlegi szezonja a létszámcsökkenés jegyében telik, ami azt jelenti, hogy NÉGY csapat is automatikusan visszazuhan a harmadosztályba, így komoly versenyfutás várható a tabella alján is.
A jelenlegi matek szerint eléggé elkülönül a négy kieső, a 15. Siófokot már négy pont választja el a vonaltól. A Balaton-partiak jelenléte – akárcsak az Ajkáé – azért is meglepő ennyire alul, mert mindkét csapat igen emlékezetes tavaszt produkált, utóbbinál még a feljutás kósza gondolata is felmerülhetett április végén. Ehhez képest az ősz borzasztóan kezdődött itt is, ott is, Ajkán már a csodaedzőnek kikiáltott Jeney Gyula is szép emlék csupán.
Sokan várták a BVSC másodosztályú szereplését, azok után, hogy veretlenül elgyepálták a harmadosztályt, de egyelőre eggyel feljebb egyelőre nem villognak a zuglóiak, Urbán Flórián is már legfeljebb internetes nyereményjátékok meg vicces haverok révén járhat BVSC-mecccsre.
A Mosonmagyaróvár egyelőre egyértelműen kilóg lefelé, nyolc vereség mellett csak három döntetlenje van, óriási meglepetés lenne, ha bennmaradna a szezon végén. A Credobuson az edzőváltás sem segített, nem úgy a Gyirmóton, amely Csizmadia Csaba menesztése óta szárnyal, s már tisztes távolságra került a kiesőzónától.
