„Akezdõcsapatba ezúttal több olyan játékost jelöltem, akik eddig kevesebblehetõséget kaptak, vagy sérülések, betegségek miatt az utóbbi hetekbenkevesebbet tudtak edzeni, játszani. Kíváncsian vártam, hogy mire lehetünkképesek a felforgatott csapatunkkal. A mérkõzést ezúttal is 4-3-3 felállásbankezdtük, inkább kényszerbõl, mint taktikai okokból (az utazó keretben egykifejezett csatárunk volt csak). Az elsõ félidõben játszó csapatunk a védekezõfeladatát jól megoldotta, a tolódások rendben voltak, bár a baloldalon többszöris mögénk tudtak kerülni, egy ilyen szituáció után kaptuk a gólt is. Alabdakihozatalainknál lassan nyitottunk, talán a túlzott óvatosság miatt is. Azelsõ félidõben a védekezésünk végig stabil volt, de az ellenfél kapuját egy-egyellentámadást leszámítva (Dominik kiugratásain, Matyi Martin szélsõjátékánkívül) keveset is veszélyezettünk.
A másodikfélidõben a cserék után feljavult az elõre játékunk, többet kezdeményeztünk,többet is tudtuk birtokolni a labdát, a baloldalon Kende és Renátó révén többjó, látványos megoldást is láttam, a két játékos gyorsaságának köszönhetõenveszélyes támadásokat, mélységi indulásokat/indításokat kaptam vissza a fiúktóla héten gyakoroltakból. Két nagy ziccerünk is kimaradt, a mérkõzés végéhez közeledvemár nagyon bíztunk az egyenlítésben, és ki is nyíltunk kicsit, de egy eladottlabda után ellenfelünk megszerezte második gólját is. A jobb oldalitámadójátékunk továbbra sem volt elég hatékony, ezért továbbra is nagyon’egyoldalas’ a támadójátékunk.
A legfõbbhiányosságunk az 1v1 elleni játékokban mutatkozott meg, hogy továbbra istúlságosan ’jó fiúk’ vagyunk, ellenfelünk több ’csínes’ párharcból/szituációbólkerült ki gyõztesen, míg mi gyakran félve (vagy talán csak óvatosabban) mentünk bele a párharcokba,pontosan ennek tudatában nagyon hasznos mérkõzést játszottunk. Összességében nagyonörültem, hogy az elsõ félidei csapatunk is felvette a ritmust, és megállta ahelyét egy nemzetközi mérkõzésen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mérkõzésegészét tekintve két közel azonos képességû csapat játszott, de megérdemeltennyertek ellenünk a hazaiak.
A mérkõzésen kiemelkedõ teljesítményt csapatunkból senkitõl nem láttam,de Kanna Roland, Németh Kende és Rozs Renátó játéka kiemelkedett a többiekközül.”