A nyáron új szakmai stábbal felálló Duna FC Tatabánya labdarúgó csapatának a célja az 1-6. hely egyikének megszerzése volt az õszi bajnoki szezonban. A félév végén, a negyedik pozíción végzett a gárda. A kék-fehérek vezetõedzõje, Kiprich József és Vincze István szakmai igazgató értékelte az elmúlt tizenöt fordulót.
A 2010/2011-es bajnoki szezon végén jelentõs változás történt az FC Tatabánya csapatánál. A klub két korábbi válogatott futballistája vette át irányítást a kék-fehéreknél, Vincze István lett a szakmai igazgató, Kiprich József a gárda trénere, kapusedzõnek Kiss Imrét nevezték ki, Jakab Jánost pedig a sportigazgatói teendõkkel bízták meg. A szakmai vezetés kijelölése egyébként az új tulajdonos, a Bányászban 50 százalékos tulajdonjogot vásárolt, Felcsúton mûködõ, Mészáros és Mészáros Kft. joga volt. Kiprich József és Vincze István az õszi szezon nehézségeirõl, pozitívumairól beszélt kemma.hu-nak, de arról is említést tettek, mi az, amin javítani szeretnének a tavaszi idényben.
Június derekán vették át a stafétabotot a Duna FC Tatabánya csapatánál. Akkor úgy fogalmaztak, az 1-6. hely egyikének megszerzése a céljuk az õszi szezon végére. A negyedik helyen zártak, és huszonhat pontot szereztek. Elégedettek az eredménnyel?
Kiprich József: Mi azért egy kicsit többet akartunk ennél, nem értékelem sem sikernek, sem pedig kudarcnak az elért az eredményt. Titkos vágyunk persze az volt, hogy a dobogóra kerüljünk, de nem sokkal maradtunk le. Nyáron rengeteg próbajátékost teszteltünk, szinte a semmibõl, a nulláról kellett építkeznünk. Mi is feltettük a kérdést az elején, mi lesz ebbõl késõbb. A végére azonban sikerült neves futballistákat igazolnunk. Úgy gondolom, a fiúk hozzáállásával nem adódott probléma, csúsztak-másztak, hajtottak, ha errõl volt szó. A beállt védelem ellen azonban egyáltalán nem tudtunk futballozni, és sajnos ez hazai pályán jött ki. A csapat saját magának vívta ki, hogy úgy jöttek ide riválisaink, hogy az egy pontot, azt legalább elvigyék.
Vincze István: Elmondtam már a nyáron, ez az õsz sok mindenre választ ad. Kettõnk között a Józsival volt egy megbeszélés, hogy hány pontot is szeretnénk, harminc körülire tippeltünk, de néggyel lemaradtunk sajnos ettõl most. Tíz játékos maradt a régi csapatból, egy kicsit nehezen indult az idény, tartottunk attól, hogy még támadónk sem lesz, nagyon sokáig csak Folmer Krisztián állt rendelkezésünkre. Menet közben, késve érkeztek játékosok, különbözõ edzettségi állapotban. Azt már tudtuk az elején, hogy az MTK kimagaslik majd a mezõnybõl.
A tizenöt forduló közül melyik mérkõzést/eket emelnék ki a sorból, ahol valóban lehetett látni, hogy igazi csapatként funkcionálnak? Voltak azért kevésbé sikeres találkozók is.
K. J.: Számomra a legfájóbb pont, amikor a stadionavatón szenvedtünk vereséget, az a bizonyos BKV Elõre elleni összecsapás. Lökött vissza egy kicsit a teljesítményünkön, nagyon jó rajtot vettünk elején, négybõl négy mérkõzést behúztunk, az ötödik nem így alakult. Aznap egész végig ünnepeltünk, nekünk kellett volna feltennünk az i-re a pontot. Amit kiemelnék, és ahol végig domináltunk, az egyértelmûen a Bajai LSE elleni mérkõzés.
V. I.: Szerintem a rangadókat nem tudtuk a magunk javára fordítani, hiszen egy félidõt uraltuk a játékot, például a Kozármisleny és a Gyirmót ellen is, de aztán mindig elúszott a meccs. Azt kell tudatosítania játékosokban, hogy ne legyenek üres járatok, mert egy félidõnyi rossz játék miatt is elbukhatunk egy derbit. Amire szívesen emlékszem vissza, amikor a Gyõri ETO otthonában nyertünk 3-1-re. Olyan támadó futballt játszottunk ott, kényszerítõkkel, mögé kerülésekkel, amire mindketten azt mondtuk, erre valóban érdemes építeni. Kevés volt az egyenletes teljesítmény, Böjte Attila, Izing Martin azonban jól épült be a csapatba, és Dombai Andrásnak is voltak kiemelkedõ pillanatai. Igazából a nagy vezéregyéniségeket, a húzóembereket hiányolom a Tatabányából. Amikor mi is elkezdtük, és egyszer csak nagy Tatabánya lett, ez sem fél éven belül alakult ki, egy folyamat beteljesedése volt.
A második pozícióra kerülhettek volna, ha a Ferencváros II. otthonában begyûjtik a három pontot a záró fordulóban. Végül megleckéztették a Tatabányát az Üllõi úton, és 4-2 lett a vége. Mi volt az oka, hogy elúszott a mérkõzés?
V. I.: Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ötvenöt percig tétlenkedjünk, mert ezt tettük. A végén sajnos csak futottunk az eredmény után. Persze örültünk volna, ha azt a meccset megnyerjük, de rengeteg hibát láttunk a játékunkban a mérkõzésen.
Terveznek erõsítést egyes posztokon? Esetleg számolnak a helyi fiatalokkal is?
K. J.: Mindenképpen szeretnénk erõsíteni, általában futó szerzõdések vannak télen, így nehezebb lesz azokat leigazolni, akiket szeretnénk. Nem kell ide 7-8 ember, de a védelemnél, a középpályánál, a csatársorban sem ártana azonban az erõsítés. Beszéltünk Dupai Jánossal, az U19 edzõjével, és kértünk neveket, onnan is megnézünk néhány labdarúgót, tehát a helyiekkel is számolunk, ha megfelelõ teljesítményt nyújtanak.
V. I.: Figyelemmel kísérjük a Plotár Gyula vezette Sárisáp-TASK-ot, én is megnéztem néhány mérkõzésüket, meglátjuk, onnan is ki jöhetne szóba.
Szerepel-e edzõtábor a téli felkészülési programban?
K. J.: A téli felkészülést még nem raktuk össze, terveink már vannak, ha úgy alakul Horvátország felé vennénk az irányt, ez is összerázná a gárdát. Az újévben, január 9-én kezdjük a munkát.
A tatabányai közönség örömmel fogadta, hogy visszatértek az együtteshez. A nézõszám azonban nem igazán növekedett. Gondoltak arra, hogy esetleg szorosabbra fûzzék a kapcsolatot a Tatabánya drukkereivel? Lesznek szurkolói ankétok?
K. J.: Le a kalappal a szurkolók elõtt, mert végig bíztattak minket, akadt egy necces meccs a Veszprém ellen hazai pályán , de ki ne lenne bosszús, ha nem nyerünk. Ami igazán jól esett, és példaértékû, hogy utánunk jöttek Bajára, hiszen Bács-Kiskun megye nem itt van a szomszédban. Nem nagyon hallottuk ott, hogy hajrá Baja. Helyette szólt a hajrá Tatabánya. Ez egy óriási dolog volt, a drukkerek is sokat hozzá tudnak tenni az eredményhez.
V. I.: A lényeg, hogy mindig kulturált körülmények között mondják el a szurkolók a véleményüket, még ha negatív kritikát is fogalmaznak meg. Szeretnénk, ha még több család, és fiatal látogatna ki a Grosics Gyula stadionba. Természetesen szurkolói ankétokat tervezünk majd.
(kemma.hu)