Nagy Sándor

– Én úgy érzékeltem, hogy a Budapest Honvéd játékosai egylényegesen könnyebb mérkõzésre számítottak ellenünk szombaton. Azt nem állítom,hogy lebecsültek volna minket vagy nem vették elég komolyan a találkozót.Viszont az biztos, hogy az elsõ félidõben pontatlanul és kevés helyzetet kialakítvafutballoztak. Amennyiben nekünk sikerült volna gólra váltanunk, Novák Csanádfejesét, akkor nem csak megnehezítettük volna a dolgukat, hanem meglepetést isokozhattunk volna.

Hogyan emlékszel vissza a büntetõkre, különösen amegismételt tizenegyesre, amikor hárítottad Eppel Márton lövését.

– Az elsõ rúgásnál, esélyem sem volt, mert akkor jól helyezveés óriási erõvel érkezett a labda. Mivel a kapusok ilyenkor kizárólag a labdát és a rúgójátékost figyelik, a szabálytalanul befutó labdarúgókat én nem láttam. Annakviszont nagyon örültem, hogy ismétlés következett és ahhoz, ugyanúgy EppelMárton készült. Azt tudtam, hogy ugyanazt a megoldást nem fogja választani és ezértéreztem is rajta egy kis bizonytalanságot. A második lövése nem is volt gyors,erõs és pontos, tehát az hárítható tizenegyes volt.  

Fölényben játszott a második félidõben a Budapest Honvéd. Alelátóról azonban úgy látszott, hogy a gól nincsen benne a játékukban.

– Sokkal többet dolgozott a gyõzelemért a hazai csapat, amásodik játékrészben. Továbbra sem játszottak igazán jól, mert az én véleményemszerint náluk nagyon hiányzott a csapatkapitány Hidi Patrik, aki meg tudtavolna játszani Lanzafamét és Eppelt. Azt viszont el kell ismernünk, hogy nagyonakartak, keményen küzdöttek és a közönségük is pokoli hangulatot teremtett. Ezta mérkõzést azonban egyértelmûen a hat perces hosszabbítás döntötte el. Perszetudjuk, hogy ha ennyi a ráadás, akkor ennyit kell még kibírnunk. Viszont az ismindenki számára egyértelmû, hogy ez milyen sok idõ egy, a gyõztes gólértrohamozó csapatnak.

Azt tudtuk, hogy Kamber nagyot tud dobni és azt is, hogyközépen ezt igyekeznek majd megcsúsztatni. Lanzafame pedig messze alegveszélyesebb játékosa volt a hazai csapatnak……

– Ott az utolsó percekben már kizárólag a szerencsén múlott,hogy a labda hová érkezik. Akkor már folyamatosan érkeztek a kapunk felé abeadások, a lövések és nem is volt idõ helyezkedni vagy felkészülni. Azsegített volna, ha meg tudjuk tartani a labdát és ezzel legalább egy idõre tehermentesítettükvolna a védõinket. Nekem is nagyon sok munkám volt és megmondom õszintén, hogymár nagyon fáradt voltam. Megpróbáltam elindulni a megcsúsztatott labdára, deéreztem, hogy nem érék oda idõben. Inkább a vonalon maradtam tehát, de Lanzafameöt méterrõl olyan erõvel fejelt, hogy azt már nem tudtam kiütni.

Sajnos számítottunk arra, hogy egyszer elkövetkezik az amérkõzés, amely után el kell búcsúznunk az élvonaltól. Hogy látod, mennyire fogtaez a meg az elmúlt napokban csapatunkat, a játékosokat?

– Egy kiesést rettenetesen nehéz feldolgozni és megérteni,mert én még most is azt mondom, hogy ennek a csapatnak megvan a tudása és afelkészültsége a magyar élvonalhoz. Viszont ez a Budapest Honvéd elleni meccs ismutatja, hogy nagyon balszerencsések vagyunk, és rendkívül rosszul jövünk amérkõzésekbõl. Mást nem tehetünk mint, hogy tanulunk ezekbõl az történésekbõlés hibákból, hogy még egyszer ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Fel kell állnunk,hiszen profi sportolók vagyunk és mennünk kell tovább, mert az élet nem állmeg. Az pedig az alap, hogy a hátralévõ mérkõzéséken is a tudásunk legjavátkell nyújtanunk. Az önbecsülésünk a tét és legyen akár idõsebb vagy fiatalabbegy labdarúgó, a saját és a klubja nevét maradéktalanul kell képviselnie.