Befejezte pályafutását Szamosi Tamás. A ballábas védõ 287 élvonalbeli találkozón lépett pályára, összesen négy gólt szerzett, és három alkalommal a válogatottban is szerepelt. A játékos, aki a Honvéd, a Budafok, a III. kerületi TVE, az MTK, a ZTE, a ciprusi Nea Salamina után az NB II-es Pécs és Szigetszentmiklós futballistája is volt, a jövõben a Pest megyei csapatnál dolgozik edzõként.

„Nehéz döntés volt ez, sokáig gondolkodtam rajta, miként is alakuljon a jövõm – mondta a kétszeres magyar bajnok labdarúgó. – Amikor az õsz közepén elhagyta a Szigetszentmiklóst az akkori pályaedzõnk, csapattársammal, Pintér Zoltánnal segítettük Várhidi Péter vezetõedzõ munkáját. Aztán a szezon végén a szakvezetõ felvetette, mi lenne, ha teljes állású másodedzõ lennék. Végül úgy határoztam, elfogadom a lehetõséget, és ezzel befejezem az aktív labdarúgást. Ülök majd a padon, hiszen nekem is ott lesz a helyem, de csak akkor szállok be, ha nagyon nagy lesz a baj.”

Szamosi Tamás tudatosan készült az edzõi pályára, folyamatosan képezte magát. Januárban vizsgázik az edzõképzõ tanfolyamon, s ha sikerrel veszi az akadályokat, B-licences szakember lesz. Ugyanakkor hosszú pályafutása alatt sok tapasztalattal gazdagodott, volt lent és fent is.

„Akkor voltam a legmélyebben, amikor kilencvenötben elküldtek a Honvédtól – elevenítette fel a kellemetlen emléket Szamosi Tamás. – A keserven gyorsan túlestem, és utána már szinte csak jó dolgok történtek velem. Óbudára kerültem, s ott remek közösség tagja voltamk. Aztán jött az MTK és a ZTE, feledhetetlen találkozók, bajnoki címek, kupagyõzelmek. Sohasem tartottam magam nagy játékosnak, mindig csapatember voltam. Lehet, hogy ezért szerettek az edzõk, s én is ezt várom majd azoktól a labdarúgóktól, akikkel együtt dolgozom.”

Ha Szamosi Tamás és a nagy meccs egy gondolati sorba kerül, mindenkinek a ZTE–Manchester United ugrik be, amelyen a zalai együttes 1–0-ra nyert. Koplárovics Béla gyõztes gólja elõtt Szamosi Tamás adta középre a labdát.

„Persze, hogy mindenkinek a Manchester United elleni találkozó jut eszébe, hiszen az nagy gyõzelem volt, Azért azt se felejtsük el, hogy például az MTK-val idegenben legyõztük kettõ nullára a török Fenerbahcét, ami ugyancsak bravúr volt. Pályafutásom során sok remek csatárral küzdhettem meg, a külföldiek közül a román Viorel Moldovan volt a legnehezebb ellenfél, aki a görök AEK Athén és a francia Nancy labdarúgójaként is szembekerült velem. Itthon Kenesei Krisztián ellen nem szerettem futballozni, amikor egy csapatban játszottunk Zalaegerszegen vagy éppen az MTK-nál, még az edzéseken is nehéz volt ellene védekezni. Idõközben pedig a legjobb barátom lett. Neki van még egy jó pár éve a labdarúgásban.”

Szamosi Tamás szerepelt a ciprusi Nea Salaminában is. Azt kicsit sajnálja, hogy nem próbálhatta ki magát egy még erõsebb bajnokságban, de szerinte a ciprusi futball mezõnyére sem szabad legyinteni.

„Amikor az MTK-ban játszottam, lett volna lehetõségem Hollandiába igazolni, de sokat kért értem a klub, pedig konkrét ajánlat is érkezett. Kicsit bánt, hogy ez nem jött össze. A ciprusi bajnokságot viszont nem szabad lenézni. Egyre jobb ott a futball, négy olyan csapatuk is van, amely legalább olyan erõs, mint a Videoton vagy a Debrecen. Ráadásul sokat fordítanak a labdarúgásra, a stadionokra, nagyot fejlõdött a labdarúgásuk.”

A játéknak azonban már vége, a pályát a kispaddal váltja fel, s egyelõre nem tör vezetõedzõi babérokra.

„Bele kell még tanulni a szakmába, majd meglátjuk, mi jön ki belõle. Munkás játékos voltam, s edzõként is úgy képzelem el magam, mint aki végigdolgozza a tréningeket. Várhidi Péterrel régóta ismerjük egymást, sokat tanulhatok tõle. Remélem, hogy közös munkánk eredményeként a Szigetszentmiklós is elõrébb lép tavasszal a kilencedik helyrõl.”

Nemzeti Sport