– Nagyon mozgalmas volt az elmúlt hetem, hiszen a felnõttcsapattal készültem és vasárnap már játszottam is Siófokon, a Merkantil Bank Ligában.A szerdai Dorogi FC elleni bajnoki találkozón megsérült Szalánszki Gergõ ésezért a helyére érkeztem én, a Gyirmót FC Gyõr második csapatából. Siófokonpedig sérülés érte a csapatunk másik 1998 – as születésû játékosát, VargaPétert is és így én már pályára is léphettem. Nagyon gyorsan történtek velem azesemények, de talán jobb is így, mert szinte izgulni sem volt idõm.

Milyen volt belülrõl a Balaton parti mérkõzésünk?

– A számomra örök élmény marad ez a találkozó, hiszen elsõalkalommal készülhettem felnõtt kerettel. Szeretném is megköszönni acsapattársaimnak, hogy buzdítottak és hasznos tanácsokat adtak, mert ez nagyonsokat segített nekem. Az elsõ félidõben nem úgy ment a játék, ahogy reméltünk,de a fordulás után egyértelmûen átvettük az irányítást. Én már melegítettem éspont a cserére vártam, amikor Simon András megszerezte a második gólunkat. Ahosszabbítással együtt, összesen 41 percet játszottam és szerencsére sikerültfelvennem a mérkõzés ritmusát. Az biztos, hogy a játék sokkal gyorsabb volt,mint amihez én eddig hozzászoktam az utánpótlás és a harmadosztályútalálkozókon. Ezért is örülök annak, hogy a mérkõzés után a szakmai stáb és ajátékos társaim is megdicsértek.

Volt egy nagyon ígéretes lövésed is, amely gólt is eredményezhetettvolna. Vagy ne legyünk még telhetetlenek?

– A 80. percben, ballal próbáltam meg eltalálni a siófokikaput és a lövésem valóban nem sokkal kerülte a sarkot. Remek érzés lett volna,góllal bemutatkozni a csapatban, de én annak is nagyon örülök, hogy ez egygyõztes bajnoki találkozón sikerült. Egy elég rosszul sikerült szezon utántértem vissza, a nyáron Gyirmótra. Itt azonban remekül érzem magam, hiszengyõri vagyok és ez az otthonom. Nagyon hálás vagyok tehát a klubnak és azoknakaz embereknek, akik bíztak bennem. Azt is pontosan tudom, hogy nekünk fiatallabdarúgóknak, milyen komoly esélyt jelent a fiatal szabály. Én szeretnék isélni ezzel, de egy olyan teljesítménnyel, amelyet nem csak a korom támaszt majdalá.

A bevezetõben említettük, hogy immár harmadszor tértélvissza Gyirmótra. Hogyan alakult tehát eddig a pályafutásod?

– Az ETO csapatában kezdtem el focizni és 14 évesen igazoltamelõször Gyirmótra. Kiss Zoltán volt az edzõm a Gyirmót SE Gyõr U 15 – ös csapatában,ahol 15 mérkõzésen, sikerült 18 gólt szereznem. A szombathelyi Illés Akadémiafel is figyelt rám és én ezután két és fél évig ott játszottam. Többszörmeghívtak az U 16 – os magyar utánpótlás válogatott keretébe is, de akollégiumi élettel nem nagyon boldogultam. Ezért nagyon boldog volta, hogy 2015nyarán visszatértem Gyirmótra. Az U 19 –es csapattal edzettem, ahol Nagy Lászlóvolt a vezetõedzõ. Végig is játszottam egy szezont, amely után a Diósgyõri VTKvezetõi kerestek meg és én el is fogadtam az élvonalbeli csapat ajánlatát. Ezaz idõszak azonban nagy csalódást jelentett a számomra, mert a tartalékcsapatban, rendre csak a kispadon ültem. Volt olyan, hogy 12 játékos isvisszajött a felnõttek keretébõl, de az megszokott volt, hogy onnan 7 – 8 labdarúgóérkezett. Az én helyemen például, Georges Griffiths játszott és így esélyem semvolt arra, hogy rendszeresen játszhassak. A nyáron ezért egy olyan másodosztályúklubbot kerestem, ahol folyamatosan pályára tudok lépni.

Ez a harmadszori visszatérésed Gyirmótra, jó döntésnekbizonyult tehát?

– Igen, mert ahogy említettem és itt vagyok otthon és amegnyugtató, biztos háttér fontos a számomra. Most egy kicsit felpörögtekkörülöttem az események, de én tudom, hogy nekem még sokat kell fejlõdnömahhoz, hogy stabil NB II – es játékos legyek. Technikailag elég képzett vagyokés a kapu elõtt is feltalálom magam, de rutint kell még szereznem. Tökéletesenfel szeretném építeni magam és így kitûnni az NB III- as csapatból. Ez abemutatkozás és játék az elsõ csapatban, most megerõsített engem. Érzem, hogyjó helyen és jó úton vagyok és így lehet is rám számítani.