Véget ért a labdarúgó NB II 2021–2022-es kiírása, és a Nemzeti Sport Online szokás szerint értékeli a mögöttünk hagyott idényt. A Vasas magabiztosan nyerte meg a bajnokságot, míg a Kecskeméti TE újoncként hatalmas meglepetést okozva megelőzte a Diósgyőri VTK-t és feljutott az NB I-be. A Szegedet „elintézte” Dragan Vukmir Diósgyőrhöz történő távozása, míg a Csákvár és a Békéscsaba csak az utolsó fordulóban biztosította bennmaradását. Pintér Attila sem tudta megmenteni a III. Kerületet, az óbudaiak mellett a Szolnok és a Budaörs búcsúzott a másodosztálytól.

A Vasas bajnokként jutott fel az NB I-be (Fotó: Cseh Gábor/Vas Népe)

A VASAS FELJUTÁSA PAPÍRFORMA, A KECSKEMÉT ÚJONCKÉNT HATALMAS MEGLEPETÉST OKOZOTT

A DVTK mögötti egypontos hátránnyal vágott neki a tavaszi szezonnak a Vasas FC, melynek keretében jelentősebb változás nem volt a télen. Egyedül a Szatmári Lóránd, Balajti Ádám, Birtalan Botond trió sorsa volt végig kérdéses a felkészülés során, hiszen a hármas Kuttor Attila döntésének értelmében külön készült a csapattól – végül csak Birtalan váltott klubot, és a III. Kerület játékosa lett. Az első tavaszi fordulóban rögtön előzhettek is volna a piros-kékek, azonban a DVTK elleni hazai rangadó gól nélküli döntetlennel zárult. Az első tavaszi fordulókban még két 0–0-s eredményt is elkönyvelhettek az angyalföldiek (idegenben a Budafok ellen, míg hazai pályán a Siófok ellen), így a miskolciak előnye ekkor ötpontosra nőtt. Február 28-án Kecskeméten játszott újabb rangadót a Vasas, melyet meg tudott nyerni és ez olyan lendületet adott a piros-kékeknek, hogy gyors egymásutánban még kilenc győzelmet arattak. Érdemes kiemelni, hogy a Vasas az egész tavasz folyamán mindössze 6 gólt kapott, köztük egy több, mint 870 perces kapott gól nélküli sorozattal. A feljutás és a bajnoki cím kérdése a 35. fordulóban dőlt el véglegesen a Vasas javára, az utolsó három körben már csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e rekordpontszámmal az élen zárni és elérni a 80 gólos álomhatárt. Az utolsó három körben szerzett 7 pontnak és 12 gólnak köszönhetően ezen álmok is teljesültek. A kiemelkedő tavaszi teljesítmény alapján bátran mondhatjuk, hogy a Vasas megérdemelten szerezte meg a másodosztály bajnoki címét és négy, NB II-ben töltött idény után tér vissza az élvonalba.

A Kecskeméti TE egész éves teljesítményére nehéz megtalálni a megfelelő jelzőket, de az egészen biztos, hogy csak a legelismerőbb módon lehet összefoglalni a lila-fehérek idényét. Már ősszel is alaposan az elvárások felett teljesített az újonc együttes, hiszen a harmadik helyen telelt, akkor még négy pontra az éllovas DVTK-tól, illetve háromra a Vasastól. Télen ugyan Belényesi Csabát elhalászta a kecskemétiektől a rivális Diósgyőr, és februárban egy elég komoly hullámvölgybe is kerültek az alföldiek – három bajnoki vereség zsinórban – ám ez sem törte össze Szabó István csapatát. Visszatekintve sorsfordítónak tűnik a március 6-án, Siófokon aratott 2–1-es győzelem, mivel akkor úgy tudott fordítani a KTE, hogy a 87. percben még hátrányba került. Ez nagy lendületet adott a Lukács Dániel góljainak is köszönhetően szárnyaló gárdának, mely csak azért ért véget, mert lezárult a bajnokság. 13 mérkőzésen át maradt veretlen úgy a Kecskemét, hogy az utolsó hét mérkőzését megnyerte, nem is akárhogyan, hiszen ezen a hét meccsen összesen 24 gólt szerzett, és végül a gólkirályt is ők adták a 25 gólos Lukács Dániel személyében. A KTE gólvágója nem mindennapi sportemberi magatartásról tett tanúbizonyságot, hiszen – ahogy azt ígérte –, annak ellenére, hogy előszerződést írt alá a DVTK-hoz januárban, a tavaszi szezon végéig mindent megtett a Kecskemét történelmi sikeréért góljaival. A siker alapjait a KTE-hez ezer szállal kötődő Szabó István kinevezésével tette le a klubvezetés még tavaly nyáron, aki rövid idő alatt, 16 új játékos leigazolását követően is precízen működő csapatot épített fel. A Kecskemét egyébként hét év után tér vissza az élvonalba és két év leforgása alatt két osztályt lép felfelé.

ÓRIÁSI DVTK-BUKÁS, A SZEGEDET „ELINTÉZTE” AZ EDZŐVÁLTÁS

A tavaszi szezon legnagyobb meglepetése a DVTK bukása volt. A jelentős visszaesést az első négy mérkőzés nem jelezte előre, hiszen a miskolciak ezeken 10 pontot szereztek úgy, hogy a Kecskemétet legyőzték, a Vasassal ikszeltek. Azonban a következő négy bajnokin három vereséget szenvedett a Diósgyőr (az egyiket az ősi rivális Nyíregyháza ellen), majd a III. Kerület legyőzését követően jött a megalázó, hazai 0–5 a Szeged ellen, így a Dorog elleni siker sem menthette meg Kondás Elemér vezetőedzőt. Hatalmas vihart kavarva a DVTK kispadjára az addig a rivális Szegedet edző Dragan Vukmir ült le, irányításával az utolsó hét bajnokiból csak négyet nyert meg a csapat, a Kecskemét ezalatt előzött, így a Diósgyőr csak a 3. helyre futott be. A felháborodás hatalmas a diósgyőri szurkolók körében a feljutás elmaradása miatt, azonban a szakmai stábban a nyáron nem lesz változás, viszont a játékoskeret minden bizonnyal alaposan kicserélődik.

A GÓLLÖVŐLISTA ÉLCSOPORTJA

25 gól: Lukács Dániel (Kecskemét)
22 gól: Lukács Rajmond (Békéscsaba)
19 gól: Horváth Krisztofer (Szeged)
15 gól: Feczesin Róbert (Vasas)
15 gól: Könyves Norbert (DVTK)
14 gól: Radó András (Vasas)

A szegedi szurkolók 1999 nyara óta várnak arra, hogy újra NB I-es csapatot ünnepelhessenek. Ez a dátum 23 év elteltével azért volt aktuális ebben a kiírásban, mert a kölcsönben szereplő, korábbi vagy jelenlegi korosztályos válogatott tehetségeket is (Horváth Krisztofer, Csoboth Kevin, Debreceni Ákos, Bencze Márk) a soraiban tudó Szeged-Csanád GA ilyen közel nagyon régen volt a feljutáshoz. A 30. fordulóban a Diósgyőrt idegenben 5–0-ra kiütő alakulat a következő, 31. fordulóban otthon legyőzte a Csákvárt 1–0-ra, majd jött a negatív meglepetés: a vezetőedző Dragan Vukmir felmondott, és éppen az ekkor két ponttal a csapat előtt álló Diósgyőr mestere lett. A tréner távozása után megrogyott a csapat, sorrendben három vereség következett (Vasas: 1–3, Siófok: 2–3, Kecskemét: 0–4), így nagyon messze került a második helytől, amelyet végül a Kecskemét szerzett meg. Így is a csapat a 2011 óta íródó története legjobb bajnoki helyezését érte el a 4. pozíció megszerzésével, míg Horváth Krisztofer harmadik lett a góllövőlistán 19 találattal, emellett 12 gólpasszt is kiosztott – a Szeged 64 találatából 31-ben vett részt tevékenyen úgy, hogy 30 bajnokin lépett pályára. 

A Kecskemét is ott lesz az NB I-ben a következő idényben (Fotó: Dömötör Csaba)

A SOROKSÁR REMEKELT TAVASSZAL, A SZPARI JELENTŐSEN VISSZAESETT

Nyolcadikként fordult télen a BFC Siófok, így a bajnokság végi 5. helyezés mindenképpen sikerként értékelhető. Domján Attila együttese tavasszal végig stabilan, egyenletesen teljesített, pedig télen elveszítette házi gólkirályát, Cipf Dominiket (a hétgólos támadót a szezon végére csatártársa, Horváth Péter csak behozni tudta, így mindketten hét találattal végeztek). A szerzett gólok száma (42) tehát elmaradt a várttól, azonban a stabil védekezés és a szervezett játék mégis jó eredményeket hozott.

Amilyen jól szerepelt ősszel a Szombathelyi Haladás, olyan gyengén teljesített a tavasz első felében – legalábbis hazai pályán. Tavasszal az idegenbeli meccseken ritkán maradt pont nélkül a Németh Szabolcs vezette gárda, a nyitányon például 2–0-ra nyert Győrött. Ám az első hat hazai bajnokiján kikapott, ráadásul jobbára az alsóházba tartozó, a kiesés ellen harcoló együttesek ünnepelhettek a Haladás Sportkomplexumban. A feljutásra ácsingózó DVTK (1–0) elleni hazai siker viszont meghozta a fordulópontot, ezután a zöld-fehérek visszatértek a helyes, őszi „útra”. Alig-alig kaptak gólt, utolsó hat meccsükből hármat megnyertek és csak egyszer kaptak ki. A hatodik hely összességében reális – még akkor is, ha ősszel a szurkolók egy része – az akkori remek eredmények miatt – a feljutásról álmodozott.

Az elmúlt időszakban volt minek örülni Győrben: a Magyar Kupában az elődöntőig jutó (a negyeddöntőben a Mol Fehérvárt búcsúztató) ETO FC közönsége gólzáporos sikereket is láthatott az utolsó fordulókban az ETO Parkban. Ugyan az idény felénél még a 6. helyen állt Klausz László csapata, a 33. fordulóra a 11. helyre esett vissza, de onnan sikerült egy öt mérkőzésből álló győzelmi sorozattal visszajönnie a hetedik helyre. A csapatnak tavasszal új tulajdonosa lett, Világi Oszkár, nevet is váltott az együttes, közben a vezetőedző végig Klausz László maradt. Míg ősszel inkább idegenben szerepelt jobban az ETO, tavaszra ez megfordult – Győrben legutóbb február végén tudott nyerni az Ajka, azóta ez bajnokin egyik csapatnak sem sikerült. Lipták Zoltán góllal búcsúzott utolsó mérkőzésén az ETO-tól és a profi futballtól, a korábbi válogatott védő befejezte profi pályafutását.

A kiesőzónától egy pont távolságra, a 14. helyen kezdte a tavaszi szezont a Soroksár SC. A télen nem volt nagy mozgás a csapat keretében, talán csak a védelem alapemberének számító Pászka Lóránd Ferencvároshoz való igazolása érdemel említést. Bár a tavaszt egy hazai vereséggel indították Lipcsei Péterek, ezt követően következett nyolc veretlenül megvívott mérkőzés (köztük egy 5–1-es győzelem a Nyíregyháza vendégeként), ami után máris a középmezőnyben találták magukat a sárga-feketék. A Vasas és a Kecskemét mögött a harmadik legtöbb gólt szerző (67) Soroksárnál a szezonzárás is szépre sikerült, hiszen az aranyérmes Vasas otthonában szereztek pontot a 8. helyen végző fővárosiak.

Az előző szezon „történelmi” (5. helyezés) szereplése után nem alakult jól a 2021–2022-es évad őszi szezonja az FC Ajka számára. Nehezen állt össze a játék, a védekezéssel és a támadók hatékonyságával egyaránt adódtak problémák, majd a 2022-es év is két vereséggel indult, így a folytatásban attól is tarthattak, hogy a kiesőzónába kerül a csapat. Az április eleji, tiszakécskei vereséget (1–4) követően aztán megrázta magát az Ajka, s remek sorozatot produkált. A gárda öt meccset nyert zsinórban, aztán jött a hazai 0–0 a Diósgyőr ellen, mellyel a borsodiak végleg elestek a feljutástól. A záró körben a bennmaradásért harcoló Csákvár megszakította a veretlen szériát, de a 9. hely összességében remek eredményt az erősen hullámzó idényt produkáló ajkaiaktól.

Bár a tavaszt jól kezdte, később komoly hullámvölgybe került a Nyíregyháza Spartacus. Az első nyolc tavaszi meccséből ötöt megnyert, aztán az utolsó tízből mindössze egyen diadalmaskodott – a jelentős visszaesés okát még keresik a klubnál. A hazai bajnokijait stadionja építése miatt Balmazújvárosban játszó együttes igazán csak a nagy rivális Diósgyőr legyőzésére és a Kecskemét elleni döntetlenre lehet büszke – Feczkó Tamás vezetőedző szerint az ilyen típusú „játszó” csapatok ellen tudtak jobb teljesítményt nyújtani.

Ez az idény már nem a tavaly hősiesen negyedik helyet elérő, akkori újonc Pécsi MFC-ről szólt, hiszen az ősz felejthetőre sikerült, és ezen a tavasszal sem sikerült javítania Vas László alakulatának. A szurkolók olykor már nemcsak az eredmények el-elmaradozását tették szóvá az idény közben, hanem a játék képéről is jól hallhatóan megfogalmazták a véleményüket a találkozókon. A csapat bennmaradása azonban szinte egy percig sem forgott kockán a rengeteg betegség és sérülés mellett sem, így valószínűleg folytathatja a vezetőedző az építkezést, amit még a harmadosztályban kezdett el. A Tiszakécske elleni záró meccs szépen keretbe foglalta a gárda idényét, hiszen az egy-két jó periódus mellett egy viszonylag eseménytelen találkozó volt.

A CSÁKVÁR ÉS A BÉKÉSCSABA AZ UTOLSÓ FORDULÓBAN MENEKÜLT MEG

Annak ellenére idegőrlő bajnokságot tudhat maga mögött az Aqvital FC Csákvár, hogy az utolsó fordulóban aratott győzelmének köszönhetően végül nemcsak megmenekült a kieséstől, hanem a 12. helyen végzett. Az egész idényben „borotvaélen táncolt” a gárda, s miután a 29. fordulót követően visszacsúszott a 19. helyre, a klubvezetés az edzőcsere mellett döntött. A váltás elérte célját. A Mónos Tamás helyére érkezett Tóth Balázs jó érzékkel nyúlt bele a csapatba; több, korábban mellőzött játékosnak is bizalmat szavazott, akik meghálálták a lehetőséget. Irányításával a Csákvár az utolsó kilenc fordulóban négyszer nyert, háromszor döntetlenre végzett, s csupán kétszer, Szegeden és Soroksáron szenvedett vereséget. Ez azt eredményezte, hogy a bajnokság végeztével olyan „magasságba” emelkedett az együttes a táblázaton, ahol egyáltalán nem is járt a 2021–2022-es idényben.

A Tiszakécskei LC újoncként vágott neki az idénynek és 14 forduló elteltével csupán 5 ponttal állt, majd a 2022-es első bajnoki mérkőzés idején is bőven sereghajtó pozícióban volt még. Innen kapaszkodott vissza a csapat Visinka Ede irányításával. A feltámadáshoz és a tavaszi sikerekhez nagyban hozzájárultak a téli erősítések, így az utolsó helyről egészen a 12. pozícióig jöttek fel egy nyolcmeccses veretlenségi sorozattal. A bajnokság végére kicsit elfáradt a csapat és újra jöttek a vereségek, de összességében mindenki büszke lehet a Tisza partján arra a teljesítményre, amit újoncként mutattak – a 13. helyen zárt a csapat.

Az NB II összes fordulójának eredményei

Kieső helyről indította a tavaszt a Budafoki MTE, amely igyekezett rutinos játékosokkal (Kulcsár Kornél, Romic Danijel) megerősíteni keretét annak érdekében, hogy sikerüljön kiharcolni a bennmaradást. Február közepén már úgy tűnt, hogy kezdenek kilábalni a gödörből Csizmadia Csabáék, hiszen a Vasas elleni döntetlent követően Dorogon győzött a csapat, október óta először. Ekkor mintha kicsit elkényelmesedtek volna a fővárosiak, akik gyors egymásutánban háromszor is kikaptak. A Budafok tavaszi teljesítményét jellemző hullámvasutazás ezt követően sem állt meg, hiszen következett sorozatban négy győzelem, majd újabb vereségek. Az utolsó fordulóban, a Diósgyőr otthonában majdnem összejött még egy bravúros pontszerzés is, azonban a  hosszabbításban kapott gól megfosztotta ettől a 14. helyen végző együttest.

Megismételte előző idénybeli szereplését a Békéscsaba 1912 Előre, amely csakúgy, mint egy évvel ezelőtt, most is a 15. helyen ért célba. A különbség annyi, hogy 2021-ben két ponttal többet gyűjtött, és már hetekkel korábban bebiztosította NB II-es tagságát. A szeptemberben érkező korábbi csabai sikeredző, Schindler Szabolcs sem tudta biztonságos helyzetbe kormányozni a csabaiak hajóját és a kínos hazai szolnoki vereség után április közepén lemondott. Az utolsó öt bajnokira az NB III-as második együttes kispadjáról a csabai kötődésű Brlázs Gábor lépett előre, aki ugyan győzelemmel debütált Pécsen, de a következő három bajnokit elveszítette, így az utolsó, III. Kerület elleni mérkőzésre maradt a bennmaradás kiharcolása. Szögezzük le, nem feltétlenül csak edzői hiba volt, hogy a csabaiak pengeélen táncoltak, hanem a csapaté is, amelynél nem volt meg az a kohézió, az az egység, mint éppenséggel a 2018-ban bronzérmes csapatnál. Végül fellélegezhettek Békéscsabán, de szükség lesz némi átalakításra a játékosállományon belül, és elengedhetetlen, hogy elvégezzenek egy gondosabb analízist a klubon belül, mert ez a teljesítmény a továbbiakban édeskevés lesz az NB II-höz. A 34. születésnapját május 30-án ünneplő Lukács Raymond 22 találatával élete legjobb idényét zárta, s csak azért nem lett gólkirály, mert az utolsó körben névrokona, a kecskeméti Lukács Dániel négy gólt szerezve lehajrázta.

Meglepően jól szerepelt ősszel a Szentlőrinc, így nagy reményekkel vághatott neki a tavasznak az erősítéseket követően. Sokáig a játékosok is az első tíz ostromlásáról nyilatkoztak, s a 11. helyről ez reális célkitűzésnek is tűnt. Ezzel szemben jött a közvetlen riválisok elleni lejtmenet, s a zsinórban négy, hazai pályán lejátszott nyeretlen mérkőzés, ami az utána következő meccsekkel hétre duzzadt. Még a másodosztályú tagság is veszélybe került, így Marián Sluka távozott önszántából a kispadról, hogy átadja a stafétát Gabala Krisztiánnak. Az új trénernek három találkozója volt az elsődleges célkitűzést elérnie, s ezt teljesítette is az utolsó előtti fordulóban, a Siófok ellen elért győzelemmel. Azt, ami viszont utána Kecskeméten történt, valószínűleg minden baranyai szurkoló igyekszik törölni az emlékezetéből (2–7).

A remekül sikerült őszi szezon után senki sem gondolta, hogy a bajnokság hajrájában majd a kiesés elkerüléséért fog küzdeni a Dorogi FC. Pedig így lett, mivel Fenyvesi László együttese tavasszal mindössze kétszer (!) nyert, igaz ez a hat pont kulcsfontosságú volt a bennmaradás kiharcolásában. A gyenge tavaszi szereplést – és azt, hogy az utolsó előtti fordulóig izgulni kellett a bennmaradásért – vélhetően mindenki szeretné a leggyorsabban elfelejteni. Érdekesség, hogy a klubvezetőség mindezek ellenére végig kitartott Fenyvesi és stábja mellett.

Pintér Attila nem tudta megmenteni a III. Kerületet a kieséstől (Fotó: Török Attila)

A NAGY HAJRÁ SEM SEGÍTETT A SZOLNOKON, PINTÉR NEM TUDTA BENT TARTANI A KERÜLETET

Az ősz végére a 19. helyre visszacsúszó, az új esztendőt már az addigi másodedzővel, Romanek Jánossal a kispadon kezdő Szolnoki MÁV legfőbb célja a bennmaradás kiharcolása volt tavasszal. Sokáig nem jöttek az eredmények, a csapat az első 11 idei mérkőzésén csupán hat pontot gyűjtött, és sereghajtóként vághatott neki a hajrának, hat pontra a bennmaradást jelentő 17. helytől. A kék-fehérek aztán nagy menetelésbe kezdtek, hat meccsen négy győzelmet arattak, valamint egy döntetlent és csupán egy vereséget számláltak, így még az utolsó fordulóra is maradt sanszuk, hogy elkerüljék a kiesést. Viszont a záráson nem a saját kezükben volt a sorsuk, s mivel nyert a Békéscsaba és a Csákvár is, mint utóbb kiderült, nem számított, hogy végül kikaptak a Haladástól. A szolnoki csapat tehát későn kezdett hajrázni, így négy év után újra búcsúzni kényszerül a másodosztálytól.

A tavaszi szezon talán legnagyobb negatív meglepetését a Budaörsi SC okozta. A korábban rendre a középmezőny első felében végző alakulat hiába tudta végre Budaörsön játszani hazai mérkőzéseit, a bajnokságot a kieső, 19. helyen zárta. A már ősszel is a mezőny végén szerénykedő együttesnél hiába volt kétszer is edzőcsere a bajnokság során (Gabala Krisztián váltotta Márkus Tibort, majd még a tavaszi rajt előtt Toldi Gábor érkezett Gabala helyére), tavasszal a játékban csak pillanatnyi fellángolásokat – például a DVTK 2–1-es legyőzése – okoztak a váltások. Így nem is lehetett más a vége, mint kiesés.

Február-március tájékán nem sok III. Kerületi TVE-szurkoló gondolta volna, hogy szeretett csapata kieső helyen végez. Az óbudaiak ugyanis jó tavaszi rajtot vettek, első nyolc meccsükön csak egyszer kaptak ki. Aztán jött egy hatos vereségsorozat – az ötödik és a hatodik „zakó” már az új edző, a Kemenes Szabolcsot váltó Pintér Attila irányításával. Bár a Pécset és a Nyíregyházát a hajrában hazai pályán megverte az együttes, a két győzelem közé becsúszott az ETO elleni csúfos 0–7 – ennek ellenére az utolsó fordulóra még így is maradt remény, a csapat azonban a Békéscsaba elleni ki-ki meccset sem tudta megnyerni (pedig győzelem esetén bent maradt volna). A korábbi szövetségi kapitány, Pintér Attila csak az utolsó hat meccsre vállalta el a megbízatást, távozik az óbudaiaktól, így nélküle kell jövőre ismét kivívnia az NB III-ból a feljutást a gárdának.

AZ NB II VÉGEREDMÉNYE
  1. Vasas FC 38 25 10   3 80–22 +58 85
  2. Kecskeméti TE 38 23   8   7 75–36 +39 77
  3. Diósgyőri VTK 38 21   9   8 57–40 +17 72
  4. Szeged-Csanád Grosics Akadémia 38 19   9 10 64–34 +30 66
  5. BFC Siófok 38 15 14   9 42–37   +5 59
  6. Szombathelyi Haladás 38 16   9 13 37–30   +7 57
  7. ETO FC Győr 38 16   8 14 57–46 +11 56
  8. Soroksár SC 38 14 10 14 67–61   +6 52
  9. FC Ajka 38 14   9 15 49–49     0 51
10. Nyíregyháza Spartacus 38 13 11 14 45–51   –6 50
11. Pécsi MFC 38 12 12 14 38–39   –1 48
12. FC Csákvár 38 10 13 15 52–57   –5 43
13. Tiszakécske 38 12   6 20 41–65 –24 42
14. Budafoki MTE 38 11   9 18 39–50 –11 42
15. Békéscsaba 1912 Előre 38 10 12 16 53–69 –16 42
16. Szentlőrinc SE 38 10 12 16 39–57 –18 42
17. Dorogi FC 38 11   8 19 35–60 –25 41
18. Szolnoki MÁV FC 38   9 11 18 35–55 –20 38
19. Budaörs 38   8 14 16 40–61 –21 38
20. III. Kerületi TVE 38   9 10 19 36–62 –26 37

Forrás: nemzetisport.hu