LAPSZEMLE

Ez volt az ősz – NB II, 1. rész

Alig három hét múlva a 22. fordulóval folytatódik a másodosztályú bajnokság. Jelen állás szerint a nyár elején a listavezető Gyirmót FC-Győr, valamint a második helyezett ZTE térhet vissza az élvonalba, de addig még sok víz lefolyik a Dunán és a Tiszán. Az alábbiakban az első helyezettől az utolsóig, csapatról csapatra haladunk, visszatekintve az őszi idényre. Sorozatunk első részében a mezőny első felével, az 1-10. helyezett alakulatokkal foglalkozunk.

Az őszi hajrát elszúrta ugyan a Gyirmót (43 pont) – előbb a Nyíregyháza Spartacustól, majd a Kaposvártól kapott ki 1–0-ra december első és második hétvégéjén Szepessy László gárdája, ráadásul mindkétszer hazai környezetben –, de lesz mód a javításra a tavasszal. A keretet, az infrastruktúrát és a lehetőségeket tekintve már most alkalmasnak tűnik az éllovas arra, hogy ismét az NB I mezőnyének tagja legyen, ám az otthoni mutatón feltétlenül korrigálni kell, ugyanis saját pályáján hatszor, míg vendégként nyolcszor diadalmaskodtak Nagy Patrikék, ami igencsak árulkodó adat.

2002 nyarán az élvonalban ért fel a csúcsra a Zalaegerszeg (41), csakhogy azóta eltelt több mint másfél évtized… A ZTE-nek 2019 nyarán reális esélye lesz az újabb bajnoki címre, ám ne feledjük, az NB II és az NB I viszonylatában akkora a különbség, mint a buliban ülés vagy a budiban ülés között. A kékek már biztosan erősödtek, ugyanis Bobál Gergely visszatér, a Honvédban pallérozódó támadó legutóbb Csákváron futballozott. A Zete hellyel-közzel ugyanúgy teljesített otthon, mint idegenben, és ha tartani tudja a kiegyensúlyozott produkciót, a végső siker, azaz a feljutás sem maradhat el.

Általános meglepetésre a tavaly nyáron még az NB III, Nyugati csoportjában vitézkedő, a korábbi 6-szoros válogatott Waltner Róbert által felkészített Kaposvári Rákóczi (41) nemhogy felvette a ritmust, egyenesen üde színfoltja volt az ősznek a somogyiak menetelése és a minden dicséretet megérdemlő harmadik helyezése. Ezt a pozíciót nem lesz könnyű megtartaniuk Szakály Attiláéknak még akkor sem, ha tudjuk, a tavasszal csupán tizenhét fordulót rendeznek. Ám ha abból indulunk ki, hogy Kaposváron a biztos bennmaradás kivívása volt a cél, már most megkezdődhet a dajdajozás, mert a csapatnak elsősorban nem maga mögé, hanem előrefelé kell tekintenie, köszönhetően annak, hogy az újonc otthon és idegenben is csupán egyszer szenvedett vereséget: hazai pályán a Gyirmóttól (0–2), látogatóként pedig a szintén újonc Tiszakécskétől (1–2) kapott ki.

Nem kevesen állítják, hogy a Békéscsaba (36) markáns élcsapattá válásából a legnagyobb szelet torta a fiatal edzőnek, Boér Gábornak jár. Hogy így van vagy sem, azt csupán az öltöző tagjai tudhatják igazán, mindenesetre tény és való, a lila-fehéreknél nincs kolbászból a kerítés, avagy magyarra fordítva a negyedik helyezés nem egyenlő azzal, hogy a viharsarki alakulat a negyedik legtöbb pénzből gazdálkodó alakulat, sőt… A másfél éve megszerzett korábbi MTK-s fiatal, Szatmári István bevetése telitalálatnak bizonyult, ugyanis amíg a mindössze 21 éves tehetség az előző évadban harminc bajnokin jutott hat gólig, addig az ősszel húsz összecsapáson tízszer bizonyult eredményesnek.

Ha a Kaposvárral kapcsolatban kisebbfajta csodát említettünk, a Budaörsről (35) szuperlatívuszokban kell írnunk. Az ötödik pozíció több mint remek eredmény, ami elsősorban annak köszönhető, hogy – mint azt a közelmúltban a Football Factornak adott interjújában Medgyes Sinan is megfogalmazta – Bognár György szakmai igazgató egyértelműen a támadófutballt helyezi előtérbe, mi több, megköveteli ezt a labdarúgóitól. A jelek és az eredmények pedig azt mutatják, érdemes a Pest megyei csapat meccseit preferálni még akkor is, ha a társulat jókora hendikeppel küzd, hiszen esztendők óta nem fogadhatja az Árok utcában az aktuális ellenfeleit, így jó ideje Tatabánya, a Grosics Gyula Stadion a BSC hazai pályája. A korábban az élvonalban is szereplő Csiki Norbert téli távozása érzékenyen érintheti a gárdát, akárcsak Kesztyűs Barna elmenetele, ám utóbbi esetén a szakmai igazgató egyik szeme sírhat, a másik pedig nevethet, ugyanis az NB I-es Paks visszarendelte labdarúgóját. Az előző évadban összesen tizennégyszer betaláló Sajbán Mátéra különösen érdemes odafigyelni, ugyanis a 23 esztendős támadó az ősszel már tízszer köszönt be, ami a jó sportforma tartósítását is jelzi.

A Csákvár (33) ősze hektikusan alakult, ha abból indulunk ki, hogy Szijjártó István alakulata ugyan az első hét bajnokiját veretlenül tudta le, de előbb a nem kifejezetten acélos Ceglédi Vasutassal hazai környezetben 3–3-ra végzett, majd kikapott tőle a „tavaszi nyitányon” 2–1-re, azaz négy pontot veszített ellene. A négy vereség elfogadható, ugyanakkor a kilenc remi soknak tűnik, ha csupán három összecsapáson nyernek Sándor Györgyék, a tavasszal az érmes helyezésekért küzdhetnének. Persze még így sincs veszve semmi…

…már csak azért sem, mert a Vasas (33) például viharos erejű, hatalmas tavaszi hadjáratra készül. Az őszt még Kis Károly szakmai felügyeletével kezdő angyalföldiek a rengeteg döntetlennel megannyi értékes pontot hullajtottak el, és amikor már úgy tűnt, minden elveszett és a piros-kékek Titanic-szerűen süllyedni kezdenek, érkezett a fedélzetre a Football Factor korábbi interjúalanya, a tavasszal még az NB III-as Balassagyarmatot gardírozó Szanyó Károly, aki visszatért a Fáy utcába. A kilenc iksz közül egy sem fűződik a korábbi technikás labdarúgó nevéhez, lévén Szanyóval csak nyertek a XIII. kerületiek: a Ceglédi Vasutast a Megyeri úti, ideiglenes hazai pályán 5–1-re, a Zalaegerszeget idegenben 3–2-re, a Monort ugyancsak vendégként 2–0-ra, míg a Budafokot Újpesten 4–2-re verték Balajti Ádámék. És ha már a korábbi NB I-es támadó szóba került: olybá tűnik, megérte még augusztusban leigazolni a Váctól, ugyanis a csatár a fővárosiak színeiben tizenkétszer „csengetett” úgy, hogy háromszor – az ETO FC-Győr, a Monor és a Budafok ellen – duplázni tudott, és összesen már tizenöt gólnál jár.

Álomszerű rajt után jött a visszaesés Soroksáron (29), pedig a korábban a Football Factornak interjút adó Lipcsei Péter trenírozta társulat az első hét fordulóban úgy szerzett 16 pontot, hogy nyerni tudott az előző szezonban még élvonalbeli Balmazújváros (2–1) és a listavezető Gyirmót otthonában (3–0) is. Ezt követte egyhuzamban négy vereség, és bár a Sori kozmetikázott valamit az elrontott félév közepi produkcióján, a hajrában ismét a kiszámíthatatlanabbik arcát mutatta a Haraszti úti alakulat.

Miután stabil középcsapattá nemesült a Kazincbarcika (28), érthető, hogy éppen a produkciója nem lehetett kiegyensúlyozott. A szezonnak Koleszár Györggyel nekivágó, majd szeptember derekától a korábbi kispesti mester, Gálhidi György által vezetett gárda például 4–1-es vereséget szenvedett hazai pályán a Dorogtól, majd 4–0-ra kiütötte a Budaörsöt, illetve 2–1-re verte a Vasast. Hogy a csapat nem a kiesés ellen küzd, az nagyban köszönhető az élvonalat is megjáró Lukács Raymondnak, ki kilenc góllal terhelte a riválisok hálóját.

Az ősz egyik csalódása minden kétséget kizáróan az ETO FC-Győr (27) szereplése. A tízedikként telelő kisalföldiek a nyáron a nagy tervekkel érkező Mészöly Gézával a kispadon vágtak neki az NB II-es kalandnak, ám a türelem nemhogy rózsát, még Rózsa Györgyöt sem termett, ugyanis a korábbi válogatott labdarúgónak szeptember közepén megköszönték a szolgálatait. A siófoki (1–2) és a Csákvártól (1–3) elszenvedett hazai kudarc minden bizonnyal fejbekólintással ért fel, ám Király Józseffel sem villogott sokkal jobban a zöld-fehér sereg. Az idény végén költségcsökkentés címén közel fél tucat labdarúgójával bontott szerződést az ETO, ám ha nem sikerül januárban és februárban kellőképpen erősíteni – ugye, ez leginkább a pénzen múlik… –, akkor nem vár az ősznél derűsebb tavasz a szurkolókra.